Kultúra

Budaörs
2016. május 31.

Előadás:

Előadók

Wittinghoff Tamás

Wittinghoff Tamás
Budaörs polgármestere

Osztie Zoltán

Osztie Zoltán
Plébános, a KÉSZ elnöke

Gróh Gáspár

Gróh Gáspár
Irodalomtörténész

Balog Zoltán

Balog Zoltán
Emberi erőforrások minisztere

Fejéregyházi Sándor

Fejéregyházi Sándor
A budaörsi KÉSZ csoport elnöke

Fejéregyházi Sándor, a budaörsi KÉSZ elnöke, majd Wittinghoff Tamás polgármester köszönti a megjelenteket.

Osztie Zoltán, a KÉSZ elnöke bevezető előadásában elmondja, hogy a Keresztény Értelmiségiek Szövetségében megfogalmazódott az igény, hogy a keresztény értelmiség megszólaljon az életünket befolyásoló legjelentősebb területekkel kapcsolatban. Ezeket 16 tématerületben foglalták össze, és ezek alkotják az Idők jelei című vitairat fejezeteit. Az anyag a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia húsz éve megjelent „Igazságosabb és testvériesebb világot” c. körlevelének, és a Professzorok Batthyányi Körének tíz éve kiadott Szent István-tervének szellemi hagyományának folytatója. Az anyag kedvező fogadtatásának eredménye a tíz állomásból álló konferenciasorozat, illetve a fiatalokkal folytatott ifjúsági fórumok. Az anyag célja társadalmi vita provokálása, ősszel pedig egy újabb, „Idők jelei 2” füzet jelenik meg. Ez utóbbi olyan új témákat tartalmaz, mint például a migráció, a korrupció, a törvényalkotás, és az ifjúság.

Gróh Gáspár irodalomtörténész a kultúráról szóló előadásában elmondja, hogy a kultúrának az előző korszakban kialakult teljes állam-függése miatt az alkotó értelmiség a hatalom kegyeit keresve próbált érvényesülni. Ez megmaradt a rendszerváltás után is, és a mai értelmiség a pártpolitikába tagozódva alkot, és ezt a fajta szolgálatkészséget a pártok pártpolitikai használatra próbálják alkalmazni. A pártok ma is csupán szavazatszerző eszközként használják a kultúrát. Nagyon erősen érvényesülnek a pártpolitikai szempontok a kultúra finanszírozásban, a kitüntetésekben, díjazásokban, ösztöndíjakban, alapítványokban, stb. Azonban a pártok négyévenkénti szavazatmaximalizálásában kettészakadt a haza és haladás reformkorban megvalósult egysége, amikor a nemzeti gondolat, a nemzetállami emlékek, értékek, és érdekek megőrzése együtt tudott haladni a modernizációval. A magyar politika és a kulturális élet egyre erősebben, és tudatosan betagozódott az európai gondolkodásba, amelyet az európai hagyományokról, az európaiság keresztény gyökereiről szóló polémia jellemez. A kereszténység kimaradása az uniós gondolkodás alapvetéseiből, az uniós alapokmányokból, egyben nagyon komoly szakítást jelentett a keresztény kultúrával is. Mindez igen erősen kihatott a magyar gondolkodásra. Azzal a globális folyamattal, hogy a kultúra egyre inkább a szórakoztató ipar részévé vált, elvesztette azt a szakrális jellegét, hogy az adott közösséghez az egészről, a mindenségről kíván szólni. A nemzet és a modernizáció gondolata a politikai erőtér tudatos kettészakításával szintén szembefordíthatóvá vált egymással, és ezzel nap mint nap szembesülünk. Nem jött létre az államtól független, polgári értelemben vett mecenatúra, például a jobboldal erős politikai közössége nem tud fenntartani egy színvonalas kulturális hetilapot. Leáldozóban van a folyóirat-kultúra is, amit nem az internetes megjelenés, mert ezen abszolút individuális közlési forma mögül kikopik a közösség működése. Mindenütt az a kulturális változás zajlik, hogy minden, pl. a sport, az ismeretterjesztés a szórakoztatás, a szórakoztatóipar részévé válik, a sajtóban ezt a bulvárosodás jelenti. A közmédiának óriási a felelőssége a nemzeti kultúra alapértékeit képviselő műsorok készítésében. A rendszerváltás óta eltelt huszonöt év során a magas kultúra irányításában háttérbeszorult a nemzeti kultúra. Ez drámai, tragikus, mert a mai világban a nemzetet már elsősorban a kultúrája minősíti, egy nemzet öntudata, legszélesebb értelemben vett kultúrája erre épül. Ezért is igényelne komolyabb szervezeti lépéseket a magyar nyelv védelme, mert a ma erre hivatott szervezet működésével nem nagyon találkozunk. Fájdalmas fejlemény, hogy önmagában a nemzet, mint hívó szó minden minőségi kritérium nélkül is értékké vált. Ha valami nemzeti, attól még nem feltétlenül érték, viszont, ha a magyar kultúra keretei között születik érték, az szükségszerűen nemzeti. A különböző politikai alapon tagolt, értékteremtő köröket elválasztó szakadék megakadályozza, hogy nemzeti értékként viszonyuljunk hozzá. Ezért a legfontosabb stratégiai kérdés az, hogy ne rekesszük ki a keresztény és nemzeti kultúrából azokat a szellemi értékeket, amelyek egyértelműen értékek, még akkor is, ha politikailag nekünk nem tetszenek, hanem fedezzük fel bennük azt, ami számunkra fontos. Amikor találkozunk egy nem feltétlenül a szájunk íze, világnézetünk szerinti szellemi értékkel, próbáljuk megfogalmazni és áttenni a lényegét, értékeit a mi gondolkodásunkba, mert ebben az esetben erősíteni fogjuk a nemzeti kultúrát, és nem szegényíteni. Ehhez nagyon fontos a politikai jellegű személyi ellentétek és megosztottság kiküszöbölése, ugyanis az engesztelhetetlen gyűlölködés a legkevésbé sem keresztény magatartásforma.

Balog Zoltán miniszter (EMMI) szerint szükség van a három civil polgári szervezetre és az Idők Jeleire, mert szeizmográfok, amelyek előre jelzik a rengéseket, azt, ami bekövetkezik. Pozitív változás, hogy 1998-2000 óta a nemzeti szó, a modern, huszonegyedik századi nemzettudat, a közösséghez tartozás, a nemzeti keretek megfogalmazása nagyon fontos dologgá vált. A mindenkori kormánynak – a jelenlegi kabinetnek pedig különösen –, kritikus szolidaritásra van szüksége az őt támogató politikai közösségtől. Az Idők Jelei kötetek a kritikus szolidaritásról szólnak, arról, hogy a most kormányzók rá vannak utalva arra, hogy a munkájukat érték alapon mérők elmondják – ha kell – a kritikus véleményüket is, amellyel javítani akarnak, hogy jobb legyen, illetve van, amit nekik kell a kormánytól az emberek felé továbbadniuk, elmondaniuk. A nemzeti, keresztény, polgári közösség feladata, hogy ami materiális döntés, abból kultúra, lelki ügy tudjon lenni. Nagyon fontos, hogy a materiális döntések lelket erősítő, kulturális üzenetté váljanak, amelyet a közösség tagjainak kell tovább adniuk az emberek felé. A kormányzati ciklus legfontosabb üzenete a kulturális alapellátás, hogy a magyar nemzeti közösség által létrehozott kulturális javakhoz mindenki hozzáférjen. A kisméretű vidéki önkormányzatoknak járó kulturális járulékot jelentősen, minimum másfélmillió forintra emelték, amellyel gazdálkodni lehet kulturális ügyekben, és ha nagyobb a lakosság, akkor még többet kapnak. Ebben az évben több milliárd forinttal nőtt a vidéki fesztiválokra fordított összegeket a Budapest-központúság csökkentése érdekében. A folyóiratok és a kultúra támogatásában nem történt központosítás, nem vonták el a döntéseket, hanem – a kultúra autonómiájának jegyében – a kultúrát létrehozó és fenntartó művészek és kulturális szakemberek döntenek, amelybe nincsen semmilyen beleszólása a kormánynak. A versenyképesség szempontjából fontos az az európai uniós felmérés, amely szerint a fiatalok internet-használatában az európai középmezőny elején vagyunk, míg a digitális kultúrában a végén. Ezért fontos, hogy hogyan tudjuk a médiát, az internetet, és a digitális kultúrát úgy továbbadni a következő nemzedéknek, hogy abból nem kára lesz, hanem haszna. Az oktatás részeként meg kell tanítani a XXI. századi technikát érték alapon használni, hogy ne ellenünk forduljon, hanem javunkra legyen. Nyugat-Európához hasonlóan meg kell tanítani a pénzügyi kultúrát is, különben a magyar háztartások és az önkormányzatok a legközelebbi devizaválságnál megint adósságcsapdába kerülnek. A mindennapos éneklés – amely agykutatók szerint nagyon fejleszti a matematikai képességeket –, versenyképességünk egyik fontos tárgya lehet. A nemzeti összetartozás miatt kulcskérdés a „Határtalanul” program folytatása, hogy minden magyarországi iskolás gyerek a nyolcadik osztályig a magyar állam pénzén egyszer eljusson egy határon kívüli magyar közösségbe. A diákok órai túlterhelése kapcsán olyan változtatásokat fognak eszközölni a jövőben, hogy hogyan lehet könnyebben megtanítani az anyagot, vagy akár csökkenteni is. Ebben nagyobb szerepet kívánnak adni a helyi tantervnek, amelyben jelen van a lokális identitás. Nagyon fontos megtanulnunk, hogy a politikai vitákat és harcokat meg kell vívni, de közben meg kell tanulni az együttműködés kultúráját, és ebben még a saját táborunkon belül is van mit tanulni.

A konferencia közönségkérdésekkel folytatódott, és Fejéregyházi Sándor zárszavával fejeződött be.

Képgaléria

A kritikus szolidaritásra minden kormánynak szüksége van

Minden kormánynak szüksége van a "kritikus szolidaritásra" - hangsúlyozta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ), a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület és a Professzorok Batthyány Köre által Az idők jelei címmel kiadott vitaanyag keddi budaörsi bemutatóján.

Balog Zoltán kiemelte a vitaanyag által is közvetített javaslatok, kritikák fontosságát, hozzátette azonban: "a nemzeti keresztény közösség feladata, hogy a materiális döntésekből kultúra legyen". Elismerte, a kötetben talált olyan kritikákat is, amelyeket nem érzett jogosnak, de ez azt is mutatja, hogy bizonyos dolgokat a kormány nem mondott el jól. A miniszter hangsúlyozta azonban: a polgári nemzeti közösségtől a kormányzat joggal várhatja el, hogy segítsen az üzenetek közvetítésében.

Beszámolója szerint a migráció kérdésében például a magyarok 80 százaléka olyan megoldás mögött áll, amelyet Európa vezetőinek többsége elutasít, de az egész térségben van egy olyan közmegegyezés, amely szuverenitásveszélyt lát a migrációban.

"Görögország helyzetéből indulva olyan stabilitás van Magyarországon, ami példamutató" - méltatta az elmúlt hat év kormányzati tevékenységét Balog Zoltán. Kijelentette ugyanakkor: "a nemzeti keresztény közösség feladata, hogy a materiális döntésekből kultúra legyen".

A miniszter elmondása szerint erre a családpolitika a legjobb példa: míg 2002-2010 között a házasságkötések száma 23 százalékkal visszaesett, azóta ismét növekszik, miközben csökkent a válások, művi terhesség-megszakítások száma. Ebben szerepe lehetett a házassági adókedvezménynek, az azonban már kulturális kérdés is, hogy mennyi gyermek, feleséggé lett élettárs él nagyobb biztonságban - jegyezte meg.

Balog Zoltán a kultúrpolitikáról szólva elmondta: a ciklus legfontosabb üzenete a kulturális alapellátás fejlesztése; ennek érdekében például jelentősen megemelték a kistelepülések kulturális normatíváját, és több milliárd forinttal növelték a vidéki kulturális fesztiválok támogatását.

A kulturális folyóiratok támogatásával kapcsolatban a miniszter hangsúlyozta, hogy visszaadták a kultúra autonómiáját, így ha akarna, sem tudna beleszólni olyan szervezetek, mint a Magyar Művészeti Akadémia vagy a Nemzeti Kulturális Alap döntéseibe. Régi adósságokat törlesztenek a kulturális nagyberuházások, mint a Várkert Bazár rendbetétele vagy a Liget Budapest projekt - jegyezte meg.

A miniszter rámutatott: az oktatás és a kultúra az ország versenyképességét is növelheti. Meg kell például tanítani a 21. századi digitális kultúra használatát, de ugyanez igaz a pénzügyi kultúrára is - figyelmeztetett.

Gróh Gáspár irodalomtörténész, a kiadvány kedden megvitatott Kultúra fejezetének szerzője emlékeztetett arra, hogy a szocializmusban a kultúra teljes mértékben az államtól függött, ezért cserébe komoly finanszírozást élvezett. Az értelmiség így a hatalom kegyeit keresve igyekezett alkotni, ez a rossz szokás részben 1990 után is megmaradt - tette hozzá.

Az irodalomtörténész szerint a kultúra, az ismeretterjesztés egyre inkább a szórakoztatás részévé válik, miközben még nem teljesült be az a remény, hogy létrejön egy olyan polgári réteg, amely képes a kultúra fenntartására. Mint megjegyezte, az állami támogatási rendszer több problémát is felvet, "leáldozóban van" például a folyóirat-kultúra, ezért jó ha a kultúra több ágazata használhatná ki az adókedvezményeket.

Gróh Gáspár megjegyezte: "ma egy nemzetet elsősorban a kultúrája jelent", felhívta azonban a figyelmet arra is, hogy felbukkant egy olyan gondolkodás, amely mindent, ami nemzeti, minőségi kritériumok nélkül értéknek tekint. Nem szabad kirekeszteni politikai alapon a nemzeti kultúrából az egyértelmű értékeket - óvott a vitaanyag egyik alkotója.

Wittinghoff Tamás (Budaörs Fejlődéséért Egyesület) polgármester kiemelte, hogy a vitaanyag olyan fontos témákkal foglalkozik, mint az egészségügy, a szociális ügyek, az oktatás és a kultúra. Osztie Zoltán, a KÉSZ elnöke pedig többek között arról szólt, hogy három jelentős társadalmi szervezet összefogásából született a kiadvány, amelyben 16 téma mentén foglalták össze javaslataikat. Mint elárulta, őszre egy második kötetet terveznek, amelyben újabb témaköröket - például migráció, ifjúság, sport - is tárgyalnak.

A közönség kérdéseire reagálva Gróh Gáspár megjegyezte: az emlékezetpolitika terén az egyik legkiemelkedőbb a kultúrpolitika teljesítménye. Balog Zoltán hozzátette: 2018-ra nem lesz olyan település, ahol ne újítanák fel az első világháborús emlékművet.

Beszámolója szerint az egészségügyi dolgozók bérét már idén, a kulturális szférában dolgozók fizetését legkésőbb januártól emelik majd, így 2010-hez képest megduplázódik az egészségügyben dolgozók bére. A miniszter méltatta az olyan minőségi televíziós műsorok jelentőségét is, mint a Felszállott a páva és a Virtuózok, hangsúlyozva, hogy ezeknek a tehetségkutatóknak a nézettsége a szappanoperákéval vetekszik.

Forrás: kormany.hu

Őrültség semmit sem tennünk, ha mindent nem tehetünk is!

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere is ott volt az elmúlt héten azon a konferencián, amit a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ), a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület és a Professzorok Batthyány Köre az általuk kiadott és hosszú időn át időtállónak szánt Az idők jelei című vitaanyag budaörsi bemutatója alkalmából rendezett.

A konferencia házigazdája dr. Fejéregyházy Sándor, a KÉSZ budaörsi csoportjának elnöke volt, háziasszonya pedig Selmeczi Ágnes, aki a Szent Tarzíciusz Egyesület által működtetett PostART rendezvényközpont egyik nélkülözhetetlen életben-tartója.

Balog Zoltán Balog Zoltán, emberi erőforrások minisztere

A konferencia első előadója Gróh Gáspár irodalomtörténész volt, aki a kiadvány Kultúra fejezetének szerzője, majd felszólalt dr. Osztie Zoltán atya, a KÉSZ országos elnöke, őt követte Balog Zoltán miniszter. Az elnöki asztalnál foglalt helyet Wittinghoff Tamás, városunk polgármestere is

Az Idők jelei címmel megjelentetett kiadvány voltaképpen egy össztársadalmi vitára buzdító felhívás, a felelősen gondolkozó keresztény értelmiségnek szól, hogy hallassa a hangját: ne csak a tudományos élet legjobbjai adjanak értékelést a magyar valóságról, ne csak a kormány jelölje ki a jövőbe vezető utat, hanem legyen ez közös feladat, közös felelősség. Minden, nemzetben gondolkodó keresztény polgár szellemi erőfeszítésére is szükség van ahhoz, hogy megtaláljuk a megoldást a jelen problémáira, szóljunk a rossz irányba tartó folyamatokról és a lehetséges korrekciókról, hogy mindezek alapján felvázolhassuk a jövőt, saját közös jövőnket. Itt, ezen a minapi budaörsi rendezvényen, a vitaanyag tízenhat pontja közül a kultúra kérdésköre állt a középpontban.

Gróh Gáspár irodalomtörténész, a kiadvány Kultúra fejezetének szerzője állt elsőként a pódiumra. Visszatért néhány mondat erejéig a már-már elfeledett múltunkra, a szocializmus kultúrpolitikájára, amikor a kultúra minden ága teljes mértékben az államtól függött, s ezért cserébe komoly finanszírozást élvezett. Az értelmiség egy része a hatalom kegyeit keresve igyekezett alkotni, s ez a beidegződés még a rendszerváltás után is megmaradt - tette hozzá. Ma viszont az látszik, hogy a kultúra és az ismeretterjesztés egyre inkább a szórakoztatás részévé válik. Sajnálatos, hogy még nem jött létre egy olyan stabil polgári réteg, amely hajlandó lenne a kultúra támogatására, szponzorálására, bár sokaknak meglenne rá az anyagi lehetősége.

Nem ért egyet azzal, hogy manapság a folyóirat-kultúra is leáldozóban van. Úgy látja, hogy a kultúra területén jobban ki lehetne használni az adókedvezményeket is. Megjegyezte, hogy egy nemzetet ma is elsősorban a kultúrája jellemzi, de arra is ráirányította a figyelmet, hogy vigyázni kell, mert minőségi kritériumok nélkül nem lehet mindent értéknek tekinteni, amire azt mondjuk, hogy nemzeti. A továbbiakban a magyar nyelv megőrzésével kapcsolatos gondolatait is megosztotta a hallgatósággal. Eszmefuttatását azzal fejezte be, hogy sajnálatos módon ma sem megfelelő személyek töltenek be bizonyos posztokat. Vannak, akik konzerválják a kultúra területén leginkább érzékelhető megosztottságot, az engesztelhetetlen gyűlölködést, ami egyáltalán nem nevezhető keresztényi magatartásnak?

Sokat elárul egy emberről, hogy a honlapjának milyen mottót választ. Megnéztem a neten Balog Zoltánét, aki Esterházy Miklós nádor egyik mondását választotta, egy helyütt azt írta: Őrültség semmit sem tennünk, ha mindent nem tehetünk is. Esterházy Miklós (1582-1645) korában az ország három részre szakadt, a török ellen hadat nem viseltek, de Esterházynak mégis sikerült fényes győzelmet aratnia egy török csapat ellen

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere nem visel hadat, de jómagam azon politikusok közé sorolom őt, aki Esterházyhoz hasonlóan számot vet a realitásokkal, szorgalmazza és igényli az őszinte beszédet, a kritikát és igyekszik a maga területén meggyőzéssel, érvekkel, a lehetőségek adta kereteket folytonosan tágítva győzelmet aratni. Azt hiszem, nem túlzok, amikor azt mondom, hogy ezen a rendezvényen minden jelenlévő Balog Zoltán miniszter szavaira várt. És miután mindaz, amiről beszélt, úgy vélem, közérdeklődésre tarthat számot, ezért teljes részletességgel igyekszem közkinccsé tenni az elhangzottakat.

Fenn és lenn

Balog Zoltán a mikrofonhoz lépve arról beszélt, hogy amikor ellenzékben van az ember, akkor minden egy kicsit könnyebb. Akkor lehet sokat beszélni arról, hogy minden rossz, le kell váltani a kormányt. De mi van akkor, ha olyanok nyerik meg a választást, akik mellett mi magunk is letettük a voksunkat, ám azt látjuk, hogy számos kormányzati döntéssel nem tudnak egyetérteni, nem is értik az indíttatást, érzik az elsietettséget, az átgondoltság hiányát, s csak kapkodják a fejüket, hogy miért történt az, aminek talán nem kellett volna megtörténnie? Ilyenkor jön el azoknak a szervezeteknek a szerepe, akik egyfajta tolmácsolást jelentenek - két irányba is. És nagyon fontos a két irány!

Nem csak az a fontos, hogy mi történik Ott Fenn, azaz mit csinál vagy nem csinál a kormány, hanem az is, hogy mit okoz ez lent? Mert igenis fontos, sőt a legfontosabb a választók és a választottak közötti kapcsolat! Nos, ennek a kapcsolatnak az erősítésére irányult ez Az idők jelei című kiadvány, amely egy teljes mértékben civil kezdeményezésre született - a legjobb szándékkal. Az idők jelei egy bibliai mondat. Arról szól, hogy minden közösségben kellenek szeizmográfok, kellenek emberek, kellenek olyan közösségek, akik és amelyek előre jelzik a rezgéseket! Akik felül tudnak emelkedni saját egzisztenciájukon, és a közösség hangján meg tudják fogalmazni azt, hogy szerintük ma merrefelé is megy a mi világuk, és megkísérlik azt is megmondani, hogy mi az, ami holnap is számít és holnapután is tartós lesz, és megrajzolják, hogy melyik az az út, amelyen a nemzetnek tovább kell haladnia.

A miniszter elmondta, hogy ha visszamegyünk kicsit az időben, akkor nem hallgathatjuk el, hogy nem is olyan régen - a kilencvenes évektől a kétezredikig - a nemzeti szó még szitokszónak számított. Azonosították ezt a szót a nacionalistával, a sovinisztával, a revansistával, a konzervatívot azonosították a retrográddal, a múltba fordulóval, a nosztalgiázóval. De ha átesünk a ló másik oldalára, és már mindenre rápingáljuk, hogy nemzeti, ott sajnos már semmi sem nemzeti. A szó csak elértéktelenedett szó? Én magam épp ezért változtattam meg a Nemzeti Erőforrás Minisztérium nevét Emberi Erőforrás Minisztériumává, a lejáratottság elleni tiltakozásul - mondta Balog Zoltán. Azt, hogy a nemzeti szó végül is kibújt ebből a halálos ölelésből, az, hogy ma már azt mondjuk, hogy van 21. századi modern nemzettudat, az nagyon fontos és súlyos dolog.

A közösséghez tartozás, a nemzeti keretek megfogalmazása, - igen pozitív változás. Sikerült megszabadulni azoktól a vadhajtásoktól, amikor azt gondoltuk, hogy elég ráakasztani valamire, hogy nemzeti, és akkor már minden rendben van, akkor minden el van fogadtatva. Ez nem volt helyes. De ugyanúgy igaz ez a keresztény szó lejáratódására is. Attól, hogy valamire azt mondjuk, hogy keresztény, nem biztos, hogy önmagában értékes. Mindennek a tartalmára kell figyelni. Az idők jelei füzetecske, a kibővített hasonló című kötet, és a mögötte lévő tanulmányok kiadása - most már több száz oldalról beszélünk -, arról szól, hogy ha valaki keresztényi értékalapon, nemzeti értékalapon vagy polgári értékalapon közelít a magyar valósághoz, annak nem szabad szakmaiatlannak lennie.

Lélek és szakszerűség

Ezekben a kiadványokban van lélek és szakszerűség. Mert szerencsére vannak olyan gondolkodóink, tudósaink, van olyan értelmiségi közeg, akik képesek a keresztény értékeket a magyar valóság meg a kormányzati teljesítmény elé állítani, és ezzel mérettetik meg mindennapi életünket. Elértük, hogy a tudomány számára is értelmezhető módon tudtuk elmondani, hogy jó vagy rossz irányba megy-e a gazdaság, hogy miként kellene gondolkodnunk az oktatásról, a szociális ügyekről, a nemzeti karakterünkről, a családról és így tovább. És mindegyik téma nemcsak szakmai kérdés, hanem azon alapul, amit mi, keresztény értelmiségiek értéknek gondolunk. És mindenütt: akár a KÉSZ-ben, akár más polgári vagy civil szervezeteinkben, vagy a professzorok Batthyány Körében értelmiségi és tudományos színvonalon fogalmazzuk meg az értékeinket, és azt is közkinccsé tesszük, hogy azok mit jelentenek a különböző szakterületeken. Fontosnak tartjuk azt, hogy felkészültek és párbeszédképesek legyünk. És felkészültségünkkel a párbeszéd lehetőségét nyújthatjuk azoknak, akik más értékalapon, vagy akár tudatosan szállnak szembe velünk, és a saját érdekeiket próbálják értékként előadni.

Rendkívül fontos, hogy valóságos és értelmes vita legyen Magyarországon! Ha vitatkozunk másokkal az nem baj! - hangoztatta a miniszter. De a politikában inkább már a harmóniára, a konszenzusra kell törekedni. Ezt csak akkor lehet elérni, ha elő tudjuk adni és meg tudjuk védeni a saját álláspontunkat, ha meggyőzően tudunk érvelni és állítani valamit. És ebben, mondjuk meg őszintén, van mit erősödjünk. Mindazt, ami a cselekedeteinkből üzenetben megfogalmazódik, azt el kell tudnunk mondani érthetően, érvekkel alátámasztva másoknak is! Az üzletek vasárnapi zárva- vagy nyitvatartásával kapcsolatos fájdalmas esetet ezúttal nem akarom előhozni, de abban biztos vagyok, hogy a mi komoly és megalapozott, erkölcsi értelemben is elfogadható érveinket mégsem tudtuk elég vonzóan, a lényeget láttatóan, meggyőzően érzékeltetni. Ez az eset tehát igen tanulságos számunkra. Ha van egy jó üzenetünk, ha van egy jó kormányzati intézkedés, akkor nem igazán tud sikeres lenni színvonalas, vonzó, határozott képviselet nélkül. Még akkor sem, ha igazán jó mindenkinek. A fent említett ügyben hibáztunk: nem álltunk ki és nem mondtuk el meggyőzően, hogy voltaképpen mit is akarunk.

Egy keresztény, polgári, nemzeti közösségtől a kormányzat joggal várja el azt, hogy segítsenek nekünk abban, hogy az intézkedéseink üzenetét megértsék azok, akikre vonatkozik, akiknek az érdekeit szolgálja. És ki mondhatná el nekik jobban, mint önök? Nekünk van egy kommunikációs stábunk, amire elköltünk jó sok pénzt, vannak interjúk, óriásplakátok, spotok, még a média is beszáll - de ez mind kevés és nem elég hatásos! És nagy baj, hogy sok minden nem ver gyökeret abban a keresztény, polgári, nemzeti közösségben, amely úgy gondolja, hogy most az övéi kormányoznak. Közösségünk értő emberei nem állnak ki, udvariasan hallgatnak!

Természetesen az emberek meggyőzéséhez nem csak az kell, hogy mi magunk higgyünk abban, hogy egy jó kezdeményezésről van szó. Az elfogadtatáshoz érvelni is kell, és ha nem mi ismertetjük a dolgok, a döntések hátterét, ha nem magyarázzuk el, hogy a kormány miért lépett valamilyen irányba, az a mi sarunk, a kormányzat hibája. Baj, ha a mi saját közösségünk sem érti, hogy mi miért történik, és még nagyobb baj, ha ő maga sem ért vele egyet! Szeretnénk, ha ez utóbbi esetben mindenkinek lehetősége legyen ezt kritikusan, őszintén elmondani!

Arra van szükség, hogy legyen egy élő párbeszéd a keresztény értelmiségi közösségek és a kormány között. A kormány megítélése ez utóbbiak számára nem csupán pénzügyi vagy politikai kérdés. Ez lelki kérdés is számukra. Becsületbeli kérdés! Személyes ügy! Valamennyien arra tették fel az életüket, hogy egyszer majd egy olyan Magyarország legyen, ahol a nemzet szót büszkeséggel lehet kimondani. És arra is feltették az életüket, hogy egyszer majd igazságot szolgáltatunk azoknak, akik megszenvedték a szocializmusnak nevezett kommunizmust eben az országban.

Balog Zoltán Balog Zoltán, emberi erőforrások minisztere

Kritikus szolidaritás

Itt Budaörsön erről lehet beszélni. Lehet igazságot szolgáltatni azoknak a kitelepítetteknek, elűzötteknek, deportáltaknak, akinek semmi bűnük nem volt azon túl, hogy sváboknak, németeknek hívták őket, meg kulákoknak, meg 56-osoknak, meg osztályidegeneknek, esetleg ilyen olyan listásoknak - ismerjük ezt a dolgot. És ehhez olyan kormány kell, amely erre hajlandó! Az emlékezetpolitika is kulturális kérdés?

József Attilával szólva én ezt úgy mondanám, hogy érted haragszom én, nem ellened. Én ezt a saját szavaimmal úgy mondanám, hogy kritikus szolidaritás. Szüksége van erre minden kormánynak - a miénknek különösen. Ha nem mondjuk elég hangosan, akkor is higgyék el! Nos, Az idők jelei kötetek a kritikus szolidaritásról szólnak - állította Balog Zoltán. Mert igenis, rá vagyunk szorulva arra, hogy azok, akik értékalapon mérik a mi munkánkat, azok mondják el, ha kell, a velünk szemben álló kritikus véleményüket is. Akarjanak javítani azért, hogy jobb legyen! Ez Az idők jelei vállalkozás is tükröt tart a kormányzás elé, mi, a kormányzásban résztvevő emberek bele tudunk látni az ő szemüklel abba, ha valami nincs rendben, ha valamin javítani kell, ha valamit másként kell csinálni. A keresztény, polgári és nemzeti közösségek kapcsolata a kormányzattal nagyon fontos dolog, mert nem jó, ha a döntéseink nem a közösségből fognak kinőni. Nagyon fontos a politikai zsenialitás, jó, ha vannak jó vezetőink, nagyon fontos, hogy jó döntéseket hozzanak, hogy a határidők betartassanak, hogy végigvigyék a dolgokat, de ha nem találunk olyan szoros és aktív kapcsolatot, társakat, akik számunkra a közösség kívánságát, akaratát, szándékát, vágyait közvetítik, az a kormányzás soha nem tud tartósan sikeres lenni!

A migráció: közös veszélyérzetünk

Ez a mai idők legforróbb kérdésére, a migrációs kérdésre legfőképpen igaz. Balog Zoltán ezzel kapcsolatban elmondta, hogy szerinte a migráció kérdésében a magyarok 80 százaléka egy olyan kormánypolitika mögött áll, amelyet Európa elitje elítél, elutasít, erősen bírál. De az is érzékelhető, hogy a Balti államoktól egészen a Balkánig lehúzódó térségben kialakult egy olyan közmegegyezés, amely kulturális veszélyt és szuverenitás-válságot lát a migrációban. A kormány meghozta a döntést, hogy mi nemet mondunk a migrációra. Nem konkrét emberekre mondtunk nemet, hanem a migrációra, mint globális folyamatra..Ez a mi történetünkből, a mi kultúránkból nőtt ki, mert mi megtanultuk többek között a kommunizmusban, hogy mit jelent, amikor a legsajátabb értékeink kerülnek veszélybe. Nekünk sok éven át kívülről mondták meg (annakidején a Szovjetunióból), hogy mit kell gondolnunk, mit kell tanulnunk, hogyan kell beszélnünk és hogyan kell ünnepelnünk. Mi erre sokkal érzékenyítettebbek vagyunk mint bármelyik nyugat-európai ország, ott ez a veszélyérzet nem is létezett.

Ez a közös veszélyérzet saját identitásunk védelme, saját identitásunk értéke. Ezt látjuk veszélyeztetettnek és ez juttatott el bennünket a közös döntésekhez. Ezért tud ez a döntés sikeres lenni és egyre inkább európai alternatívaként is megjelenni. Ez visz bennünket az európai politika olyan színpadára, ahol egyébként a tízmilliós kis országokat nem igazán szoktak jegyezni?

Ha egy politikus csak szónokol?

Görögország helyzetéből indulva olyan stabilitás van ma Magyarországon, ami példamutató a térségben - méltatta az elmúlt hat év kormányzati tevékenységét Balog Zoltán. Kijelentette ugyanakkor, hogy a nemzeti keresztény polgári közösség feladata, hogy ami a kormányzat materiális döntése, abból kultúra és lelki ügy tudjon lenni. A miniszter elmondása szerint erre a családpolitika a legjobb példa, ahol egészen különleges számaink vannak. Példaként említette, hogy 2002-2010 között a házasságkötések száma 23 százalékkal visszaesett, azóta viszont ismét növekszik, miközben jelentősen csökkent a válások és a művi terhesség-megszakítások száma. Ez utóbbi most a Ratkó-korszak utáni legalacsonyabb szám! Természetesen még e téren is vannak teendőink, hiszen minden megmentett gyermekélet - érték. Ezekben a kedvező statisztikai adatokban szerepe lehetett a házassági adókedvezménynek is, az azonban már kulturális kérdés, hogy mennyi feleséggé lett élettárs él nagyobb biztonságban, és hány gyermeknek ad nagyobb biztonságot az, hogy az édesapjuk és édesanyjuk férjként és feleségként él a családban - jegyezte meg. Ez már kulturális kérdés!

Ma még nem tudunk a nyugat-európai fizetésekkel versenyezni. De ha egy kezdő orvos Magyarországon vidéken vállal háziorvosi munkát - akkor egy komplett házba költözhet. A legutóbbi otthonteremtési támogatások is jelentősek. Három gyermek vállalásával 25 millió forint jöhet össze - ebből egy olyan kis településen, ahol az önkormányzatok ingyen adnak telket, felépülhet egy családi ház. És megsokszorozódott azoknak a rászoruló gyermekeknek a száma, akik naponta háromszor ingyen étkezhetnek. Mindezekkel az intézkedésekkel azt üzeni az embereknek a magyar állam, hogy minden egyes polgára fontos és számítanak rá! Ezeket az üzeneteket meg kell hallani és el kell mondani. Ha egy politikus csak szónokol, azt mondják: ezért fizetik. Sokkalta sikeresebb, ha önök mondják, hölgyeim és uraim, akik itt ülnek és hallgatnak engem - állította a miniszter. Ha önök megértették, elfogadják, ha egyetértenek, ha támogatják a döntéseinket, akkor tovább kell mondaniuk. Azért tartjuk ezeket a megbeszéléseket, hogy erőt vigyünk ebbe a rendszerbe, mert ha mi nem mondjuk el azt, amit ezek az üzenetek hordoznak, akkor majd elmondják mások - az ellenkezőjét.

Nem igazán tudom megérteni a számokat nézve, hogy lehet a legpozitívabb intézkedéseinket is lekicsinyelni. Azt állítani, hogy ez csak porhintés, ezt vagy azt azért találták ki, hogy kiszúrjanak ezzel vagy azzal? Ha mi hallgatunk, akkor ez fog elterjedni és gyökeret ereszteni az emberekben! Erről fognak beszélni a piacon, az orvosi várókban, az utcán, a szomszédban, meg az ünnepnapokon a családok otthonában.

Balog Zoltán a kultúrpolitikáról szólva végezetül elmondta: a ciklus legfontosabb üzenete a kulturális alapellátás fejlesztése. Ennek érdekében jelentősen megemelték a kis települések kulturális normatíváját, és több milliárd forinttal növelték a vidéki kulturális fesztiválok támogatását, hogy a Budapest-központúságot némiképp csökkentsék, s ennek köszönhetően ma már nagyon sikeres vidéki fesztiválok vannak, amik hatalmas élményt jelenthetnek a vidéki embereknek. Van, ahol az emelés tízszerese az eddigieknek. Sokan azt állítják, hogy mi központosítottuk a kultúra támogatását, de ez nem így igaz. Éppen ennek az ellenkezője történt.

A Magyar Művészeti Akadémiának a létrehozása is a kultúra autonómiájáról szól. Ha akarnék, sem tudnék beleszólni abba, hogy ott milyen lehetőségek születnek. De van még egy másik ilyen rendszer, amiben soha nem volt ilyen autonómia Magyarországon, és ez a sport. Nagyon fontos az is, hogy olyan dolgokat teszünk rendbe vidéken is és a fővárosban is, amelyek negyven éves adósságok! A Várkertbazár rendbetétele hány éves adósság? Rendben van az, hogy a Budai Várban még második világháborús romok vannak? Hogy hol legyen az Országos Széchenyi Könyvtár, vagy hogy a királyi vár épülete épüljön-e ujjá vagy a Karmelita Kolostor - ezekről lehet komoly vitákat folytatni. De azt, hogy az az irány, hogy a Városligetben egy olyan népparkot hozunk létre, amely Budapest értékét emeli, arról nem érdemes vitatkozni. Egy országnak az állapota arról is megítélhető, hogy bele mer-e vágni olyan dolgokba, ami a jövő érdekében történik - miközben természetesen nem engedi el a szociális és egyéb fontos, mindenkit érintő, megoldásra szoruló feladatokat. Kormányzás és kultúra kapcsolata

Ha bármilyen területét nézzük a kormányzásnak, annak előbb - utóbb el lehet jutni a kultúrához - állította Balog Zoltán. Az oktatás és a nevelés kérdésében teljesen nyilvánvaló, hogy amikor versenyképességről beszélünk, van két nagyon érdekes szám. Magyarország ugyanis a középmezőny legelején áll az internet használatát tekintve, a digitális kultúrában azonban a sor végén kullogunk? Tudják, hogy ez mit jelent? Azt, hogy nem elég tudni, hogy kell pötyögtetni a kütyüt, ami ott van a gyerekeinknél, hanem azt is meg kell tanulnunk, hogy hogyan lehet a digitális kultúrát úgy használni, hogy abból nekünk és a gyerekeinknek ne kárunk legyen, hanem hasznunk.

Amikor iskolába engedjük reggel a gyerekeinket, minden figyelmeztetést megkap tőlünk: vigyázz az utcán, vedd fel a sapkádat, edd meg a tízórait. De amikor a gyerek hazajön és bezárkózik a szobájába, és leül a számítógép elé, az az ő személyiségét rombolja, tönkreteszi. És vajon mit tudunk arról, hogy az interneten milyen baromságokkal tud találkozni, olyasmire, ami növekvő lelkét rabságba ejti? Ez is rajtunk múlik! Ez az oktatásnak, a nevelésnek is a része! Használunk egy 21. századi technikát, de ha nem tanítjuk meg értékalapon használni, akkor az ellenünk fog fordulni, de ha megtanítjuk és megtanuljuk, akkor a javukra lesz. Ez is az oktatásnak és a kultúrának az összefüggése.

És, ha nem kezdünk hozzá és nem tanuljuk meg a pénzügyi kultúrát, ami tőlünk nyugatabbra már a világ legtermészetesebb dolga, akkor a legközelebbi devizavásárlásnál megint bajba leszünk. Egy nemzetközi kutatás szerint a magyar háztartások meg a magyar önkormányzatok olyan naivan, olyan vakon, olyan balek módon mentek bele az adósságcsapdába (az országról már nem is beszélve), hogy az bizony párját ritkitja! Mert semmifajta pénzügyi kultúrát nem tanultunk?

A gazdasági sikeresség megtörténhet egyik napról a másikra, hirtelen és gyorsan, de egy komoly gazdasági program elérése hosszú távon, tartósan csak akkor sikerülhet, ha kiművelt emberekké válunk. Azt szeretnénk, hogy Magyarország ne egy összeszerelő műhely legyen, hanem önálló, innovatív, termékekkel előlépő és termékeket előállító országgá növekedjen. és ebben a gazdaság és a kultúra közelítése megint előtérbe kerül. Itt van az a sokak által viccelődés tárgyának kitett program, a mindennapos éneklés. Ez Kodály országában már a hatvanas évektől megkezdődött. És mára már ki lehet mutatni műszerekkel is, hogy a mindennapos éneklés úgy hat az agyra, hogy a matematikai képességeket igen erősen fejleszti. Ennek elterjesztése és megerősítése az iskolákban, a kórusokban, zenekarokban, valahogy úgy, ahogy ez az óvoda-pedagógiában megvan - nem valami ördöngős dolog. És akár elhiszük, akár nem: ez is az ország versenyképességének egyik fontos alappillére lehet.

És még valami arról, hogy hogyan függ össze a kultúra és a nevelés. Az a program, amiről nagyon sokat beszéltünk 2010 előtt, hála Istennek. sikeres programnak bizonyult. Azt mondtuk (és én ezt továbbra is szeretném fenntartani, amíg én miniszter vagyok), hogy el kell érnünk azt, hogy ne legyen olyan magyarországi iskolás gyerek, aki úgy végzi el a nyolc osztályt, hogy legalább egyszer a magyar állam pénzén ne jutna el a határainkon túl élő magyar közösségekhez. Ez kulcskérdés. Persze nem mindenki gondolkozik így Magyarországon? Személyes élményem volt, amikor egy ilyen iskolai kiránduláson részt vettem, hogy az egyik gyerek Székelyföldre érve mennyire megdöbbent azon, hogy itt magyarul beszélnek? Ezt meg kell tapasztalniuk a gyermekeknek. És ez tankönyvből nem megy? Oda kell menni, körül kell ott nézni, át kell őket ölelni, kezet kell velük fogni, együtt kell énekelni velük, és persze meg kell tanulni a magyar kultúrának azokat az értékeit, amelyeket ott láttunk, ott tapasztaltunk és amire büszkék lehetünk. Ezt meg kell csinálni..Újra és újra. Ez a Határtalanul programunk lényege. Lassan ott tartunk, hogy nem lesz már olyan gyerek, aki a 7. osztálynak a végére ne kapná meg ezt a lehetőséget.

Tanuljuk meg az együttműködés kultúráját!

A köznevelés és a kultúra kapcsolatában is változtatásokat fogunk eszközölni a jövőben. A tananyaggal való túlterhelésnek a kérdése például egy nagyon fontos probléma. Hogyan lehet nem feltétlenül csökkenteni a tananyagot, hanem úgy tanítani, hogy az könnyebb legyen? Ennek érdekében mi nagyobb szerepet szeretnénk adni az úgynevezett helyi tanterveknek. És az is fontos, hogy egy tanterv legyen olyan, amiben ott van annak a helynek a lokális identitása, ami miatt az a hely fontos kell, hogy legyen annak, aki ott született, aki ott él. Más. Emlékszünk rá, mennyien károgtak a mindennapos testnevelés ellen? Ma a tanárok, a szülők és a gyerekek hetven százaléka támogatja ezt, és azt mondja, hogy ez a legjobb lépés volt a gyerekek érdekében. Sportnemzet vagyunk, jó lenne sportoló nemzetnek lenni és utána majd a sportszerű nemzetet is megcélozzuk. Ha sikerül, akkor már egészen jól fogunk állni.

És hadd fejezzem be ezzel a sportszerű nemzetnél. Valóban nagyon fontos lenne megtanulnunk, hogy a vitákat hogyan kell lefolytatni, a politikai harcokat is meg kell vívni, de ez nem jelenti azt, hogy ne tanuljuk meg mindeközben az együttműködés kultúráját. Nos, ebben még a saját táborunkon belül is van mit tanulni! Ha ez sikerül, reméljük, hogy egy sikeres nemzeti programunk lesz, amit mikor is kezdtünk el? Több mint ezer éve? Bízom benne, hogy az a vonal jó, amin elindultunk a kultúrában és a nevelésben. És bízom abban is, hogy mindaz, ami Magyarországot sikeressé tette, az egyre inkább látható lesz nem csak a kultúrában, hanem a politikában, a köznevelésben, a szociális gondoskodásban, a gazdaságban, az irgalmasságban - hogyha csak Szent István intelmeire gondolok -, és akkor majd visz.

A nagy taps után az előadók válaszoltak a jelenlévők kérdéseire, majd a különteremben és az udvaron felállított alkalmi büfé gazdag választékát kóstolgatva megindultak a beszélgetések, eszmecserék a hallottakról.

Forrás: minalunk.hu

Balog: Ellenzékben könnyebb

Az Idők jeleivitaanyag keresztény, tudós szerzői kritikus szolidaritással elemzik Magyarország jelenét, benne az Orbán-kormány munkáját.Nemzeti karakter, egyházi élet, politika, nemzetpolitika, család, gazdaság, oktatás, tudomány, média ..., mindenről két-három oldal, négy-öt szempontból. A 16 fejezet közül tegnap Budaörsön a KÉSZ szervezésében az előadók a kultúrát emelték ki.

Most ismét jelet kaptunk - olvasható a Keresztény Értelmiségiek Szövetség (KÉSZ) tavaly megjelentetett Idők Jelei című füzetében, aminek a - meghívó szerint - népszerűsítésére, a gyakorlatban a résztvevők részéről inkább kommentálására, kiegészítésére került tegnap sor Budaörsön, a KÉSZ helyi szervezetének köszönhetően.

A 16 fejezet közül itt és most a kultúrát emelték ki, amelynek szerzője Gróh Gáspár irodalomtörténész tartotta az egyik előadást. Továbbá itt volt Balog Zoltán az Emberi Erőforrások minisztere, és Osztie Zoltán a KÉSZ elnöke. Meghívást kapott Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere is, aki közismerten más világnézetű, mint a szervezők, ezért (dr. Fejéregyházi Sándor a KÉSZ budaörsi csoportja elnökének a megnyitója után) nem csak formálisan, hanem értékelve a KÉSZ gesztusát megköszönte, hogy itt lehet. Mint mondta: örül neki, hogy Balogh Zoltán jelen van, akivel a rendezvény után remélhetően szót válthat az oktatásról. De nem szeretném elterelni a figyelmet a témáról, a kultúráról, ami mindennek az értékét adja - zárta rövid köszöntőjét.

Sok jelzést visszakaptak már a munkafüzetről, ami nem egy deklaráció, hanem vitaanyag arról, hogy milyen irányba kellene az országot vezetni és ehhez mik a teendők - vette át a szót Osztie Zoltán. Húsz évvel ezelőtt jelent meg a Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele Igazságosabb és testvériesebb világot címmel, hogy utat mutasson a jövőre. Majd tíz évvel később adtuk közre a Szent István Tervet, amit a Professzorok Batthyány Köre jegyzett. Most ismét jelet kaptunk, hogy eljött az idő arra, hogy a felelősen gondolkodó keresztény értelmiség hallassa a hangját. Ez a füzet, az Idők jelei a KÉSZ és a Batthyány Kör illetve a Magyar Polgári Együttműködési Egyesület összefogásával készült el. Egy-egy téma (nemzeti karakter, egyházi élet, politika, nemzetpolitika, család, gazdaság, mezőgazdaság és vidékfejlesztés, egészségügy, oktatás, szociális ügyek, kisebbségügy, kultúra, tudomány, média, környezet, Magyarország a globális világban) két-három oldal, aminek a betartása Osztie Zoltán szerint a legnagyobb kihívás volt a szerzők előtt, és négy-öt szempontot vetettek fel minden egyes résznél

Minden egyébnek az alapja a gazdaság és a kultúra - ezzel indította előadását Gróh Gáspár. És mind a kettő nehezen átformálható, de a kultúra az, ami a leginkább öröklött. Az irodalomtörténész érdekes gondolatokat osztott meg a hallgatósággal többek között arról, hogy a kultúrát alakítók, az írók, festők és más alkotók a megelőző időszakban miként függtek a hatalomtól, és ebből következően miként keresik napjainkban is a hatalom kegyeit; továbbá, hogy miért baj és talán miért nem is baj az, hogy ezt a szolgálatkészségüket kihasználják a pártok. Gróh elsősorban attól félti a kultúrát, hogy az egyre inkább a szórakoztató ipar részévé válik és elveszti a közösségformáló funkcióját. Ő vetette fel elsőként a konferencián a nemzeti szavunk devalválódását, amire mások is reagáltak. Illetve ő fogalmazta meg a leghatározottabban azt is, hogy ne rekesszük ki azokat az értékeket, amelyek politikailag nekünk nem tetszenek, hanem azt, ami elfogadható vegyük át belőlük a mi gondolkodásunkba. Nem elutasításra és nem megosztottságra kell törekedni - mondta.

Ellenzékben könnyebb - ismerte el Balogh Zoltán. Szerinte az Idők jelei szerzői kritikus szolidaritással vagy József Attilát idézve érted haragszom, nem ellened megközelítésben elemzik az Orbán-kormány munkáját. Bár amikor olvastam, néha felkiáltottam magamban, hogy ne, ez azért túlzás. Amiből azt a következtetést vonta le, hogy néha még a saját szavazótábora számára sem érthető, hogy a kormány mit, milyen céllal csinál. Példaként a vasárnapi boltbezárást hozta fel, amiből nem az ment át az embereknek, hogy az intézkedéssel a családi vasárnapokat védik, hanem a tilalom, hogy vasárnap nem lehetnek nyitva az áruházak. A miniszter beszélt a kormány migráns politikájáról, a családpolitikájáról és az oktatás illetve a kultúra egymásra hatásáról. A kultúra finanszírozásával kapcsolatban kiemelte a vidéki fesztiválok kormányzati támogatását, és szerinte megfelelő és a kormánytól független a Magyar Művészeti Akadémia és a Nemzeti Kulturális Alap pályázati rendszere. Megvédte a minden napos éneklés és a minden napos testnevelés bevezetését az iskolákban, illetve hangsúlyozta, hogy milyen fontos számára a határon túli program, amelynek keretében a diákok eljuthatnak a határon túli, magyar lakta településekre.

A konferencia második felében a közönség is tehetett fel az előadókhoz kérdéseket. Volt is belőle bőven, a szervezők bő két óra elteltével is igen nehezen tudták a fórumot lezárni. A hallgatóság egyrészt a KÉSZ budaörsi tagjaiból állt, de jöttek messzebbről is, például Százhalombattáról - derült ki a hozzászólók bemutatkozásakor. Jelen voltak az egyházközség vezetői és tagjai, a helyi jobboldali pártok vezetői, és dr. Fejéregyházi Sándor név szerint is köszöntötte Ritter Imre német nemzetiségi parlamenti szószólót, Bíró Gyula alpolgármestert és a példát mutató szakembereket, a 90 éves Ambrus András színészt és írót illetve dr. Kovács József László gyémánt diplomás történészt, városunk díszpolgárát. Kérdéssel elsőként Éhn József jelentkezett (ő a budaörsi polgári körök egyik fő szervezője), aki a hagyományok tiszteletét hangsúlyozta. Czuczor Gergely a budaörsi Szt. Benedek középiskola igazgatója azt kérdezte, igaz-e, hogy a nemzeti kerettanterv szerint egyházi szakképző iskolákban nem lehet majd órarend szerint hittan. (Egyértelmű választ nem kapott a minisztertől, mivel a szakképzés az Emberi Erőforrásoktól átkerült a gazdasági tárcához, de Balogh Zoltán szerint ez nem fordulhat elő.) Többen is az oktatással kapcsolatban fogalmazták meg óvatosan az aggályaikat. Fórisné Oláh Mária például azzal vezette fel az észrevételeit, hogy sokan azért nem vettünk részt a pedagógus tüntetésen, mert nem szerettük volna a kormány munkáját ezzel zavarni, a fejetlenséget támogatni. Ugyanakkor szerinte is rengeteg jogos követelést fogalmaztak meg a demonstrálók, például a szakközépiskolák szakgimnáziumokká való átalakítását, ahol olyan minimális mértékben maradnak meg az általános ismeretek, hogy 14 évesen véglegesen el kellene dönteniük a gyerekeknek, mik szeretnének felnőttként lenni. Nem kapott a minisztertől bíztató választ.

Magyarország most súlyos kihívással néz szembe, mely túlzás nélkül a nemzet jövőjét fenyegeti (...). Ilyenkor különösen fontos, hogy jó irányt mutassunk, miközben őszintén és jobbító szándékkal bíráljuk a jelenleg észlelhető hibákat - áll a vitaanyag bevezetésében. Ősszel új fejezetekkel fogják kibővíteni a tanulmányt, ezek a migráció, a korrupció, a törvényalkotás és az ifjúság és sport. Az utóbbi azért is indokolt, mert ezzel a programmal végre a fiatalokat is sikerült elérni - hangsúlyozta a KÉSZ elnöke -, több ifjúsági fórumon is megvitatták.

Forrás: budaorsinaplo.hu

Állomások

Szervezők és támogatók