Egyházi élet, család

Jászberény
2016. június 9.

Előadás:

Előadók

Vargáné Deme Katalin

Vargáné Deme Katalin
A jászberényi KÉSZ csoport elnöke

Szabó Tamás

Szabó Tamás
Jászberény polgármestere

Pócs János

Pócs János
A Jászság országgyűlési képviselője

Osztie Zoltán

Osztie Zoltán
Plébános, a KÉSZ elnöke

Szabó Jánosné

Szabó Jánosné
A jászberényi könyvtár nyugállományú könyvtárigazgatója

Spéder Zsolt

Spéder Zsolt
Demográfus, egyetemi tanár

Novák Katalin

Novák Katalin
Család- és ifjúságügyért felelős államtitkár

Vargáné Deme Katalin, a jászberényi KÉSZ elnöke üdvözli a megjelenteket, majd Szabó Tamás polgármester ünnepi köszöntője után Osztie Zoltán, a KÉSZ elnöke röviden bemutatja az Idők Jelei programot. Ezt követően Szabó Jánosné, a jászberényi KÉSZ alelnöke áttekintést ad az Idők Jelei kiadvány helyi feldolgozásáról és fogadtatásáról.

Osztie Zoltán az egyházról szóló előadásában elmondja, hogy a papság állapota drámai, különösen négy területen. Lelki probléma, hogy a szemináriumba kerülő jelöltek szülei ellendrukkerek a gyermekeik hivatásának. Mentális probléma, hogy a papok – szemben a korábbiakkal –, nem tartoznak a település értelmiségének a krémjéhez, ezért folyamatos szakmai és szellemi továbbképzésre van szükség. Erkölcsi probléma, különösen a határon túli területek fiatal papjai körében az urizáló, diktálni akaró, felsőbbséges attitűd. Ez tarthatatlan, és ha fennmarad, akkor aláássa az egyházi életet. Baj van a papok fizikai állapotával is, magas az átlagéletkoruk, és a folyamatos stressz miatt labilis az egészségi állapotuk. Szükséges a megfelelő munkatársak kiválasztása és képzése, akiket tisztességesen megfizetnek. Megfelelő anyagai fedezetet kell fordítani a hitoktatók, diakónusok, kántorok fizetésére, hogy ennek megfelelő munkát lehessen elvárni tőlük. Az ország egyes pontjain az egyházi zene területén katasztrofális dilettantizmus jelenik meg, ezért a kántorok kiválasztása és képzése alapvető feladat. A plébániai rendszer összeomlott, mert 8-10 plébániát lát el egy pap, ami tarthatatlan. A problémákra az a megoldás, hogy az egész magyar egyháznak, az egyházmegyéknek, és minden plébániának stratégiát kell készítenie. Ebben foglalkozni kell az emberhiánnyal, és azzal, hogy mit kezdünk azokkal az anyagi javakkal, amelyekért felelősek vagyunk.

Spéder Zsolt demográfus, egyetemi tanár a családról szóló előadásában elmondja, hogy az elmúlt huszonöt év alaptendenciája az, hogy a házasság elveszíti népszerűségét, a válás viszont nem. A teljes házasságkötési arányszám, ami azt mutatja, hogy egy fiatal házasságot fog kötni élete során, 1990-ben 75% volt, ma pedig 44%, azaz, kicsi az esély arra, hogy élete folyamán mindenki meg fog házasodni. Ebből a szempontból például Romániában jobb a helyzet, Csehországban és Észtországban rosszabb. Az első párkapcsolat formája is megváltozott az elmúlt huszonöt évben. 1990 környékén az első párkapcsolatot megalapítók, az összeköltözők 56%-a megházasodással költözött össze. Ma ez 11%, míg az összes párkapcsolat megalapításának 90%-a élettársi kapcsolat. Növekedett az egyedül élők aránya is, a 15?40 éves nők közül sokkal többen kényszerülnek egyedüllétre, és általában is, nagyon megnőtt a 30-40 évesek körében az egyedül élők aránya. Ez az ún. kényszerszingliség, ami nem választás kérdése, hanem – a munka és gyarapodási vágy – miatt kicsúsznak az időből, miközben beszűkül a házassági piac. Az élettársi kapcsolatok fő problémája, hogy kevesebb gyermek születik belőlük, az ilyen kapcsolatot kezdők 50%-ának lesz öt éven belül gyermeke, míg a házassági kapcsolatot kezdők 85%-ának. A ma megszülető gyermekek 45%-a nem házasságban születik meg, 35% élettársi kapcsolatban, 10% egyfős családba jön világra. A teljes termékenységi arányszám, hogy átlagosan hány gyermek születik, Magyarországon ma 1.3. Azonban ahhoz, hogy a társadalom újratermelje magát, legalább 2 gyermeknek kellene születnie. Európában ezek a számok változnak, Nagy-Britanniában és Franciaországban az átlagos gyermekszám kb. 2, míg a katolikus Olaszországban, Spanyolországban, Lengyelországban 1.3-1.4. Az első gyermek szülésekor a nők átlagos életkora is 23 évről 28-29-re emelkedett. A tartós párkapcsolatok kialakulását és a gyermekvállalást az oktatás expanziója és az első munkahelyen való megmelegedés igénye késlelteti, azaz, a fiatalok a munkát nem feladva szeretnék a gyermekvállalást és a családi terveket összeegyeztetni. Ennek kapcsán olyan apaszerepet kellene jobban támogatnunk, amely bizonyos feladatokat átvállal az édesanyától, például sokkal jobban részt vesz a gyermeknevelésben, különösen akkor, amikor az édesanya a gyes vagy a gyed után szeretne visszatérni a munkaerőpiacra. Ebben az időszakban az édesapáknak többet kellene segíteniük otthon, hogy sikeres legyen a nők reintegrációja. Problémát jelent a fiatalok párkapcsolatában, a párkapcsolati konfliktusokban, hogy nincs reális képük arról, hogy milyen egy párkapcsolat. Túlzottan idealizált képpel rendelkeznek, és vagy a mindent elsöprő individualizmusban hisznek, vagy a szent családban, miközben a kapcsolat egyszerre boldogság és nehézség, ezek egyszerre jelentik az élet természetét. A válások száma tartja magát, a teljes első válási arányszám 40%, azaz, a házasságok 40%-a felbomlik. Némi vigasz, hogy a házasságok felbomlása egyre kevésbé érinti a gyermekeket, mert míg 1980-ban a felbomló házasságok 35%-ában voltak kisgyermekek, ma csupán 18%-ban. Ennek oka, hogy vagy a gyermek születése előtt bomlik fel a házasság, vagy akkor már nem bomlik fel, amikor kisgyermekről van szó. Megerősödött azonban az a tendencia, hogy idős korban bomlik fel a házasság. Míg 1980-ban 13% volt azoknak a házasságoknak az aránya, amelyek 20 év után bomlottak fel, addig 2010-ben ez 27%-ra nőtt a válásokon belül. Ennek oka a megnövekedett várható élettartam, illetve az a feltételezés, hogy a gyermekek kirepülése után létrejövő légüres térben az üres fészket újra meg kellene tölteni tartalommal. Ha ez nem történik meg, és nem születnek unokák sem, akkor a házasság könnyen felbomlik. A társadalompolitikának a jövőben a mozaikcsaládok fogják a legnehezebb problémát jelenteni.

Novák Katalin, család-, ifjúság- és nemzetközi ügyekért felelős államtitkár szerint a drámai demográfiai helyzetet tovább rontja, hogy 1981 óta csökken a népesség, 35 alatt 850 ezer fős, 8.5%-kos népességcsökkenés ment végbe. Ez a demográfiai helyzet nem egyedülálló, Európában alapvetően az alacsony termékenységi mutató a jellemző. Azonban a demográfiai problémákat nem migrációval kell megoldani, mert annak olyan jelentős hátulütői vannak, mint a kulturális különbségek, az integrációs problémák. Ráadásul az adatok azt mutatják, hogy az alacsony termékenységi mutatóval rendelkező országokba betelepülők egy idő után idomulnak és belesimulnak ebbe az átlagba. Ehelyett támogatni kell a fiatalokat a gyermekvállalásban. Ennek egyik eszköze a gyermekvállalás anyagi támogatása a családi adózás, az ingyenes gyermekétkeztetés és az ingyenes tankönyvellátás révén. A munka-család egyensúlyt segíti a gyed-extra, a bölcsőde-építés, és a „Nők 40” intézkedés. Az utóbbi lehetővé teszi, hogy 40 év jogosultsági idő után a nyugdíjkorhatár előtt a nagymamák el tudnak menni nyugdíjba, ami segíti, hogy a széttöredezett, ma már kevésbé többgenerációs családokban legyenek nagymamák. A harmadik eszköz a CSOK otthonteremtési program, hogy az otthon hiánya ne legyen a gyermekvállalás akadálya. A negyedik az a családbarát szemléletmód terjesztése, hogy a gyermekeink a természetes részeink, és ha éppen úgy alakul az élet, akkor magunkkal vihetjük őket, és a legtöbb helyen szívesen látott vendégek. Bár Európában csökken a házasságok száma, és nem divatos együttélési forma, hazánkban némi derűlátásra ad okot, hogy 2010 és 2015 között 30%-kal nőtt a házasságok száma a 2002 és 2010 közötti 23%-os csökkenéshez képest, miközben 14%-kal csökkent a válások száma is ebben az időszakban. Nagyon fontos az édesapák szerepe is, és a kormány megközelítése az, hogy meg kell adni a szabadságot a családnak, hogy úgy alakítsa az életét, ahogy neki jó és egészséges. Ezért ma az édesapák számára is elérhető, hogy otthon maradjanak a gyermekkel. Kizárólag az első hat hónap az, amikor az édesanya veheti igénybe a családtámogatást, de utána az édesapa is gyedre vagy gyesre mehet, igénybe veheti a gyermekápolási táppénzt és a gyermek után járó szabadságot. Mindent megnyitottunk az édesapák számára, de nem tesszük kötelezővé, hanem minden család eldöntheti, hogy számára mi a legjobb megoldás. Azt is bevezettük, hogy az édesanya a gyermek hat hónapos kora után visszamehet dolgozni úgy, hogy a munkabér mellett kapja a gyedet vagy a gyest. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek vissza kell menni dolgozni, csupán azt, hogy ne érje hátrány az édesanyát vagy édesapát, ha bármilyen okból vissza szeretne menni dolgozni. Fontos, hogy visszavezettük a gyes harmadik évét, így nemzetközileg ritka az az esély, hogy 3 évet otthon lehet tölteni a gyermekekkel, ha az anyagi helyzet ezt egyébként lehetővé teszi. A család szótól nemzetközi fórumokon rendkívül félnek, és ha felmerül, azonnal ideológiai vitát eredményez. A nemzetközi dokumentumokba azért nem tudják beleírni a család szót, mert az is vita tárgyát képezi, hogy mit jelent. Emiatt nemzetközi szintéren alapvető, fontos kérdésekről nem lehet tárgyalni, amelyekben pedig a tapasztalatcsere igen hasznos lenne. A család nem a probléma része, hanem a megoldás. A politikai korrekt beszédmód megakadályozza a fontos kérdések nyílt és őszinte megvitatását. A kormány célja, hogy a gyermekek felelősségteljes szülők gyermekeként szülessenek meg, azaz, a szülők tudják, hogy úgy vállaltak gyermeket, hogy az életre szóló felelősséggel jár. Ezért számos támogatási formát feltételhez kötöttünk, hogy a szülőkkel érzékeltessük, nekik is ki kell venniük a részüket az egészből, munkát kell vállalniuk, tenniük kell valamit a gyermekeik eltartásáért. Amióta a családi pótlékot az iskolába járáshoz kötöttük 50%-kal csökkent az igazolatlan hiányzások száma. A felelősséget szeretnénk hangsúlyozni azzal az ösztönzővel is, hogy a segély helyett bevezettük a közfoglalkoztatást. A munkanélküliség ugyanis nem csak egy gazdasági tény, hanem a gyermeknevelésben megnyilvánuló kulturális jelenség. Ugyanis ha egy gyermek soha sem látja a szüleit reggel munkába menni, akkor őt már nagyon nehéz lesz megtanítani a munka becsületére és fontosságára.

A konferencia Vargáné Deme Katalin zárszavával fejeződött be.

Képgaléria

Család és összetartozás

Számos szakértő elmélyült munkája eredményeképp készült el Az idők jelei című áttekintés, mely számba veszi az eddigi eredményeket, kritikát gyakorol a negatív jelenségek felett, és javaslatokat tesz a követendő irányra. A vitaanyagot a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület és a Professzorok Batthyány köre készítette. Az értekezés 16 résztémát elemez ki, melyből az egyik a család. Erről hallhattak az érdeklődők az Idők Jelei Konferenciasorozat jászberényi állomásán.

Forrás: jttv.hu

Állomások

Szervezők és támogatók