Kisebbségügy, szociális ügyek

Kaposvár
2016. május 18.

Előadás

Előadók

Csillag Gusztáv

Csillag Gusztáv
A kaposvári KÉSZ csoport elnöke

Náray-Szabó Gábor

Náray-Szabó Gábor
A Professzorok Batthyány Körének elnöke

Somos László

Somos László
Kaposfői plébános

Dúl Géza

Dúl Géza
Római katolikus lelkész

Vecsei Miklós

Vecsei Miklós
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke

Czibere Károly

Czibere Károly
Szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár

Szita Károly

Szita Károly
Kaposvár polgármestere

Tarnai Zoltán

Tarnai Zoltán
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat regionális ügyvezetője

Csillag Gusztáv, a Kaposvári KÉSZ elnöke üdvözöli a megjelenteket.

Ezt követően dr. Náray-Szabó Gábor, a Professzorok Batthyány Köre elnöke bemutatja az Idők Jelei 2016 konferenciasorozat előzményeit. Az egyik a Magyar Katolikus Püspöki Kar 1996-ban kiadott „Igazságosabb és testvériesebb világot!” c. szociális körlevele, amely néhány hónappal megelőzte az anglikán egyház hasonló kiadványát. A másik a Professzorok Batthyány Köre által 2005-ben megjelentetett Szent István-terv. Tíz évre rá, 2015 tavaszán a KÉSZ csoportjai 661 témafelvetéssel alapozták meg a szakértők közreműködésével megjelent, Idők Jelei c. vitairatot, amelyet 2015. október 30-án mutattak be. A munka folytatásaként újabb fejezetek születnek, illetve a vitairatot országos konferenciasorozaton mutatják be és vitatják meg.

Somos László, plébános esperes áttekintést ad a helyi KÉSZ által megfogalmazott, a vitairatot elindító véleményekről. Szerinte a peremen lévő emberekkel csak úgy lehet foglalkozni, ha irgalmas szívvel, minél többet vagyunk közöttük, amely kerüli a kioktatást, és a felülről lefelé irányuló „megmondást”. Csak a szeretet vezet el a másik emberhez, és okoz változást a másik emberben. A peremen élő emberek legnagyobb problémája az önbecsülés hiánya, ezért ezt kell erősíteni és növelni. Ez egyaránt vonatkozik a gyermekekre és a felnőttekre is. A szociális problémákkal küzdőkhöz és a kisebbségben élőkhöz alázattal kell közelíteni, és nagyon nehéz méltóvá válni arra, hogy szolgáljuk a sokat szenvedőket.

Dúl Géza, római katolikus lelkész a kisebbségügyről szóló indító előadásában – Somos Lászlóval egyetértésben – úgy véli, hogy a romakérdés kapcsán minden szociológiai adat, tény, és probléma mögött a gyökérkérdés az önbecsülés. Ez mindig csak másik személytől, másik csoporttól erősödhet meg, úgy, ha azok értékelik az alacsony önbecsüléssel rendelkező személyeket és csoportokat. Ezért a cigányság önbecsülése a nem-cigányoktól erősödhet meg. A legjobban úgy lehet segíteni, ha meggyógyul és helyreáll a cigányok és nem-cigányok kapcsolata, s az előbbiek értékelni tudják önmagukat. Az ilyen hozzáállás nélkül az állami intézkedések nem lesznek hatásosak, vagy nagyon sokat veszítenek a hatásukból. Emellett, óriási fegyver a teljesítménytől, tudástól, és szociális helyzettől független keresztény emberkép, hogy mindenki Isten képére és hasonlatosságára van teremtve. Ennek segítségével át lehet látni a nyomorúságon, az emberi ítéleteken, csak mindig vissza kell térni ehhez.

Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke a szociális ügyekről szóló indító előadásában elmondja, hogy a vitairatban a kérdésről szóló fejezet megírását az motiválta, hogy baj van. Szerinte azoknak van teendője a kérdésben, akik még állnak, de akik már fekszenek, azokhoz maximum lehajolni lehet. A „jóléti erkélyen” élők azok, akik meg tudják mutatni az életet az embereknek, és nem csak az létezik, ami a „jóléti erkélyről” látszik. A „jóléti erkélyről” nagyon sok minden nem látszik. Nagyon súlyos azoknak a felelőssége, akik a „jóléti erkély” alatt is tudnak létezni, ott is jelen vannak, abban, hogy hogyan viszik fel az emberekről a híreket a „jóléti erkélyre”. Fontos, hogy ezt ne bántásnak, támadásnak vegyék, ne „jogvédős” vitát eredményezzen, hanem szerethető téma legyen, és a közbeszéd erről szóljon. Fontos, hogy ebben senki ne tanítva, oktatva, kioktatva vegyen részt, hanem egyszerűen csak álljon oda, és mutassa meg, hogy „én veletek vagyok”. Semmi másnak nincsen hatása, csak a mintaadásnak, annak, hogy, pl. valaki hogyan szólal meg polgármesterként, államtitkárként, miniszterként, vagy, hogy azt vetítjük-e előre, hogy „büntetendő”, vagy, hogy betiltjuk-e a kukázást. Ha ezt a pozitív mintaadást megspóroljuk, akkor nem érdemes szerepet vállalni. A keresztény értelmiség számára ennek a szerepnek a felvállalása a legnagyobb kihívás.

Czibere Károly, szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár (EMMI), bevezető előadásában kifejti, hogy – bár a szociális fejezetet olvasva találva érezték magukat –, kritika, vélemény, javaslat helyett helyesebb azt „látásként” olvasni. A kötőszövetként funkcionáló helyi társadalom épsége és milyensége ad esélyt arra az alul lévőknek, hogy visszaágyazódjanak a lokalitásba és a társadalomba. A kormány szociálpolitikáját a védelem, az aktivitás, és a képessé tevés hármasa írja le, amely Mt 25, 36-ra megy vissza („Nem volt ruhám, és felruháztatok”). A védelmet adó felruházás jogokkal, esélyekkel, lehetőségekkel, eszközökkel, erőforrásokkal való felruházást jelent. Ezért a szociálpolitika fő kihívása olyan szociális biztonság megteremtése, amely az embert nem fosztja meg a saját kezdeményezésétől, erőforrásaitól, és autonómiájától, amelyre a regenerációja épül. Azonban a kormány eszközrendszere, az ellátórendszer szabályozása és finanszírozása csak akkor működik, ha a helyi vezetés és a helyi ügyekért felelősséget érző, „látó” emberek a helyi társadalom érdekében ezeket összekapcsolják, és integrálják. Ezért a helyi politikákon múlik, hogy milyen minőségű az élet, a társadalmi kötőszövet. Egyetért Vecsei Miklóssal, hogy jelen kell lenni a másik ember életében idővel, erőforrással, pénzzel, stb., mert nem az állam, nem a kormány szintjén kell megoldani a problémákat. Pl. a gyermeknevelésbe a kezdetektől be kell építeni, hogy az állami gondozott gyermek és az idősotthonban lakó személy testvér, akivel találkozni kell. A szociálpolitika eredményességét mérni kell, és csak olyan felzárkóztatási program finanszírozható, ami eredményesnek bizonyul, és kézzelfogható eredményt hoz. Pl. az elmúlt 3 évben a roma munkaszegénység a foglalkoztatásban indított felzárkóztatási programoknak köszönhetően 43%-ról 27%-ra csökkent, ami kézzelfogható bizonyíték. A szociális ügyek komplex problémák, ezért a kezelésükben meg kell teremteni az ágazatköziséget, mert ezek nem az egyes tárcák és államtitkárságok ügyei, hanem közös ügyek. A problémákat elsősorban nem az állami politikák fogják megoldani, hanem a vízióval rendelkező helyi emberek, és a kormány rajtuk fog segíteni, nekik fog eszközt adni.

A vitában Vecsei Miklós elmondja, hogy rosszul segíteni bűn, és rosszul segítünk, amikor nem diagnózisra építve tesszük ezt, pl. amikor bölcsödére van szükség, de óvoda építésére írják ki a pályázatot, ezért óvodát építünk. Arra kellene a pénzt adni, amit a diagnózis megállapított. A nyomortelepen élők körében 30 év nem egy generációt jelent, hanem kettőt, mert ott a nők nem 30-35 éves korukban, hanem 13-15 évesen szülnek. Ez nem ítélni való, hanem számolni való, de a statisztika ezzel nem számol. A nyomortelepen élve nem lehet iskolába járni, ott felnőve nem lehet megtanulni dolgozni, ezért ezt nem lehet a szemükre vetni felnőtt korukban. Az, hogy valaki semmiként születik meg, nem tudja pótolni semmilyen törvény, amely jogokat ad, ezt csak a társadalom tudja kipótolni. Az elesett ember nem tud felkelni magától, csak az álló embernek van lehetősége lehajolni hozzá – nincs más út. Ha ezt a törvényt a keresztények nem tudják, akkor semmi esélyünk nincsen. Ez a nagy munka nem végezhető el 2 vagy 4 év alatt, ez 30 évet igényel, ami a nyomortelepen élők körében két generációt jelent.

Czibere Károly válaszában kifejti, hogy a Nyírségben, a Felső-Tisza-vidéken, a Vecsei Miklós által bemutatott Tiszaburához és Tiszabőhöz hasonló helyzetű településeken viszont elindult valami. Ennek oka vélhetően az, hogy ott vannak vízióval rendelkező emberek (polgármester, képviselő testület, pedagógus, orvos), akik saját ügyüknek tekintik annak a közösségnek az ügyét, és a rendelkezésre álló eszközöket megragadja (gyermekétkeztetés, ingyen tankönyv, Biztos Kezdet Házak program, tanoda felzárkóztató program). A döntő, hogy a helyi közösség hogyan tud élni a kormány által biztosított programokkal (pl. közfoglalkoztatás), hogyan tudja azokat összekombinálni a leszakadók érdekében. Tiszabőn és Tiszaburán közösségfejlesztéssel kívülről kell „beinjekciózni” a helyi társadalmat.

Dúl Géza a cigánypasztorációs tapasztalatai alapján úgy véli, hogy a cigányok integrációja nem valósítható meg egyoldalúan, úgy, hogy a többségi társadalom végrehajtja. Ehhez kölcsönös bizalom kell, amelyben a cigányok partnerré válnak. Ennek jó eszköze a fokozatosan nagyobb feladatok adása a cigányok számára, amely során – ha azokat sikeresen elvégzik –, mindkét félben növekszik a bizalom.

Tarnai Zoltán, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat regionális ügyvezetője kifejti, hogy azok a diszfunkciók, amelyekkel a közoktatás a hátrányos helyzetűek kapcsán küzd, sokkal korábban, már az iskola előtt kialakulnak. Az alacsonyabb társadalmi státuszú fiatal párok körében az általuk tervezettnél hamarabb történik a gyermekvállalás, és több gyermek születik, míg a magasabb társadalmi státuszú párok körében később történik, és a tervezettnél kevesebb gyermek születik meg. Sokkal kisebb hátránnyal kezdi az iskolát az a gyermek, akinek az édesanyja analfabéta és nem tud mesét olvasni, de a Biztos Kezdet Házban megtanítják neki, hogy minél többet kommunikáljon a gyermekével szóban. Tehát az iskola előtt nagyon sok beavatkozási lehetőség létezik, amely a pedagógusok esélyeit növeli, az iskolában pedig minden helyzetre meg kell találni az adekvát eszközt. Az integráció szempontjából az számít, hogy a korrekciós mechanizmusokat hogyan lehet beépíteni az oktatásba, de indirekt szocializációs és fejlesztési eszközöket is lehet használni (pl. játék). Az oktatásban a pedagógusképzés, a tanárok személyisége és felkészültsége jobban számít, mint a külső körülmények (pl. a tanterem beázik-e).

Szita Károly polgármester beszámol arról, hogy Kaposvár is együtt él a fenti problémákkal, és egyet ért Vecsei Miklóssal, hogy a talpon lévő tud lehajolni a földön fekvőhöz. Szintén egyetért Dúl Gézával, hogy parancsszóra nem fog megvalósulni az integráció, a problémát ennek megfelelően próbálják megoldani. Arra teremtenek lehetőséget, hogy ez egy közös akarat révén következzen be. Ehhez több lehetőséget is biztosítanak. Például május végén indul el a Biztos Kezdet Gyerekház program, amely megvalósítását a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetre bízták, és amelyhez egy több száz millió forintért felújított ingatlant biztosítottak. Létrehoztak egy cigányösztöndíjat az általános iskola elvégzésére, szakma tanulására, és kiemelt ösztöndíjat egyetem elvégzésére. Még nagyobb ösztöndíjat kap, aki tanári vagy az egészségügyi pályára megy, vagy aki közigazgatástant tanul. Ezek mögött az a meggyőződés áll, hogy leginkább házon belül lehet jó példákat felmutatni, ott lehet elérni, hogy ajánlják másoknak a jó példát. Az ösztöndíj-rendszert nyolc éve működtetik, és számolják, hogy milyen eredménnyel, mindenki befejezi-e a tanulmányokat. Ez utóbbiak kapcsán csak jó példákról tud beszámolni. Ezért a Kormány számára olyan programot ajánl, hogy a segíteni akaró és lehetőséget biztosító önkormányzatok minél szélesebb körben tudják ezt bevezetni.

Közönségkérdésre válaszolva Dúl Géza elmondja, hogy az integráció a ping-pong stratégiával, a sérelmek kölcsönös felemlegetésével nem tud megvalósulni. A cigányemberek nem mind szentek – és nem mind szentek a nem-cigány emberek sem. A negatív példákat lehet hosszasan felsorolni, de a kérdés az, hogy akarunk-e együtt élni. A gyakran emlegetett negatív esetek sajnos tényleg fájdalmasak – de nem ez a cigányság. Ne engedjük, hogy a negatív események eltakarják az értékeket.

Szintén közönségkérdésre válaszolva Vecsei Miklós elmondja, hogy huszonhat év alatt nem találkozott olyan cigányemberrel, aki a családi pótlék miatt vállalt gyermeket. A cigányemberek által vállalt gyermekek megszületnek, míg máshol nem születnek meg, de az élet és a halál között őrületes nagy különbség van, s rajtunk múlik, hogy az az élet hogyan nő föl. Az általunk ma szidott felnőtt cigányember egykor ugyanolyan pici gyermek volt, mint akit ma a fotón láttunk. Még ha a családi pótlék miatt született is meg egy gyerek, akkor is az én kezemben van az élete. A szülei nem tudnak vele mit csinálni, mert az ő életük is más kezében volt, csak rajtuk sem segített senki. Hibáztathatjuk a cigányembereket ötszáz évre visszafelé, de ők nem kaptak semmit, és a nyomorúság ugyanolyan erősen öröklődik, mint bármelyik genetikai betegség. Ezt a spirált csak mi tudjuk elvágni – nincs más esély.

A konferencia személyes lezáró összegzése gyanánt Tarnai Zoltán a cigányok kapcsán megfogalmazott negatív esetekkel szemben arra hívta fel a figyelmet, hogy a másik oldalról azt is meg kellene vizsgálni, hogy kik azok, aki az évi kb. 900 Mrd Ft ÁFÁ-t nem fizetik be. Melyiket vesszük észre, melyik érint bennünket érzékenyebben, melyik okozza a legnagyobb társadalmi kárt? Senki sem akar önszántából beteg, szegény, vagy nyomorult lenni, ezért azt a kérdést, hogy miért is lett az, nem az egyénnek kell feltenni, hanem más szinteken kell róla elgondolkodni. Azonban mindenkinek tennie kell valamit, a folyamatokban mindenkinek tevőlegesen részt kell vennie.

Vecsei Miklós szerint a legegyszerűbb, kis lépéseket kell megtenni a szociálpolitikában, kis feladatokat kell kijelölni magunknak, mert ha nagyot akarunk ugrani, attól mindig megijedünk. Dúl Géza szerint – egy lelkipásztor mondásával élve – nem a cigányokat kell szeretni, hanem az embereket.

Czibere Károly elmondja, hogy a 125 éve kiadott Rerum Novarum szociális enciklika szellemében az a jó kormányzati bölcsesség (az ellátórendszer és a szabályozás felépítése), amiből automatikusan bomlik ki az egyén és a közösség jóléte. A szegénységben és nélkülözésben élők erőforrásai között nem a jövedelem, nem az eszközök jelentik a legnagyobb hiányt. A legfontosabb erőforrás a reménység, a kormányzati és a helyi politikának ezt kell folyamatosan fenntartania, mert ez sokasítja meg a többit.

A konferencia dr. Csillag Gusztáv zárszavával fejeződött be.

Képgaléria

Czibere: a helyi politika fontos a szociálpolitika eredményességéhez

Fontos a helyi vezetők szerepe, a helyi ügyekért felelős politika a kormány szociálpolitikájának eredményességéhez mondta az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára szerdán Kaposváron.

Czibere Károly a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége és a Professzorok Batthyány Köre által szervezett, Az idők jelei elnevezésű országos konferenciasorozat kaposvári állomásán kifejtette: a kormány szabályozhat és finanszírozhat ellátórendszereket, de nélkülözhetetlen, hogy ezeket helyi szinten összekapcsolják a helyi társadalom érdekében.

Véleménye szerint szükséges az is, hogy az emberek jelen legyenek a rászorulók életében önkéntesként vagy másként. Érdemes átgondolni, mi az, amit így adhatnak egy másik embernek tette hozzá.

Az államtitkár mintegy száztagú hallgatósága előtt utalt rá, a kormány szociálpolitikáját az aktivitás és a védelem jellemzi. Annak a művészetét kell megtanulni, hogy lehet a rászorulókat úgy védeni, számukra szociális biztonságot garantálni, hogy közben nem fosztják meg őket saját erőforrásaitól, autonómiájuktól mondta.

Az államtitkár szerint a baloldal nem segítette érvényre jutni az egyéni kezdeményezőkészséget. Mi azt mondjuk, nem így kell segíteni, mi a rászorulóknak jogokat, eszközöket, esélyt adunk hangoztatta.

Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke arról beszélt, hogy azok, akik a jóléti erkélyen élnek, azt gondolják, csak az létezik, ami onnan látszik, pedig ez nem igaz. Ezért nagy a jóléti erkély alatt állók felelőssége abban, hogy úgy vigyék fel az erkélyre a híreket, hogy az ott élőket ne bántsák meg velük emelte ki, hozzátéve, mindenkinek a saját döntése, miként vesz részt ebben, tanítva, oktatva, vagy egyszerűen csak odaállva, mutatva: veletek vagyok.

A keresztény értelmiség legnagyobb kihívása, hogy ezeket a szerepeket felvállalja jegyezte meg.

Vecsei Miklós szólt arról is, hogy vallják, az elesett ember magától nem tud felkelni, le kell hajolni hozzá. Rosszul segíteni bűn, pénzt arra kell adni, amire szükséges mondta.

Dúl Géza plébános, a Magyar Katolikus Egyház országos cigánypasztorációs referense a cigányságról szólva úgy fogalmazott: a legtöbbet akkor segítünk, ha helyreállítjuk, meggyógyítjuk a kapcsolatot a cigány és a nem cigány emberek között, ha a cigányok a mi szemünkben értékelni tudják magukat.

A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége és a Professzorok Batthyány Köre vitaanyagot készített Az idők jelei címmel, amelyet tavaly ősszel mutattak be.

Ebben keresztény értelmiségiek értékelik a magyar valóságot, utat mutatnak a társadalomnak, számba veszik az eredményeket, de kritikát is gyakorolnak, és javaslatokat tesznek. Az 50 oldalas anyag 16 résztémát elemez. Külön fejezet foglalkozik a nemzeti karakterrel, az egyházi élettel, a nemzetpolitikával, a családdal, az oktatással.

Forrás: magyaridok.hu

Legelőször önbecsülést kell adni a periférián élőknek

Kaposvár | A peremen élők legnagyobb problémája az önbecsülés hiánya, s a cigánysághoz szeretettel kell közeledni, hogy lássák a jó szándékot, melyet értékelnek.

Egy színházban történt, hogy tűz ütött ki a kulisszák mögött. Kijött a mókamester, hogy ezt a publikummal közölje. Tréfának tartották és tapsolni kezdtek: a mókamester megismételte; az emberek még jobban hahotáztak idézte a dán filozófust, Kierkegaard-t Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke szerdán este az Idők jelei 2016 konferenciasorozat kaposvári állomásán az Agórában, melyet a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége helyi szervezete, a Professzorok Batthyány Köre és a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület szervezett a hazai kisebbségekről és szociális problémákról. Nekem is muszáj kimondanom: tűz van! Elmúlt a 24. óra is...

Somos László kaposfői esperes-plébános arról beszélt, hogy a peremen élők legnagyobb problémája az önbecsülés hiánya, s a cigánysághoz szeretettel kell közeledni, hogy lássák a jó szándékot, melyet értékelnek.

Somos atya az önbecsülés fontosságát és annak elősegítését említette vette át a szót Dúl Géza katolikus pap , s azt hiszem, valóban ez a legfontosabb. Egy csoportot és másik társaság által lehet a legjobban erősíteni, vagyis a cigányság a nem romáktól kaphatja ezt a megerősítést. Ha helyreáll a kapcsolat a társadalom e két csoportja között, az szociális, gazdasági és anyagi előrelépést hoz a kisebbségnek. E nélkül viszont az állami intézkedések nem lesznek elég hatékonyak.

Vecsei Miklós szerint az a legnagyobb baj, hogy sokan azt hiszik, csak az létezik, ami a jóléti erkélypáholyból látszik, ám ez a kép valótlan. Fontos, minél többen érezzék úgy, részt kell venniük, segíteniük kell a felzárkóztatásban jelentette ki. Akár tanítva, de sokszor már a jelenlét is elegendő. A legfontosabb a mintaadás a gyermekeknek, ha ez nem sikerül, fölösleges minden munka.

A szociális ügyekért és társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár, Czibere Károlyatársadalom, s legfőképpen a helyi közösségek szerepét hangsúlyozta ki, s úgy vélte, főként utóbbi határozza meg, van-e esélyük visszatagozódni a leszakadtaknak. Mezítelen voltam és felruháztatok idézett Máté evangéliumából. A mezítelenség a mai magyar társadalomban nem ruhátlanságot, hanem esélytelenséget, jogfosztottságot jelent. A kormány számára pedig az a legfontosabb, hogy jogokkal, eszközökkel, esélyekkel ruházza fel a rászorulókat. Úgy kell szociális biztonságot teremteni, hogy közben nem fosztjuk meg az embert semmitől.

Az államtitkár szerint a kormány létre tudja hozni a szükséges eszköz- és ellátórendszert, de a helyi politikai döntéshozók nélkül ez nem jelent életminőség-változást, ugyanis jelen kell lenni az érintettek életében. A magyar társadalom kifáradt, s nem lehet elhitetni vele, hogy kell ennyi és ennyi milliárd forint a felzárkóztatáshoz állította. Konkrét számokra, ehhez rendelt összegekre, kézzel fogható eredményekre van szükség!

Tudomásul kell venni, hogy nem egy politikai ciklusról, hanem úgy harminc évről beszélünk tette hozzá Vecsei Miklós, aki cigánysoron és cigányiskolában készült fotókkal illusztrálta, milyen körülmények közül kellene kitörnie sokaknak. Nem a jogról van szó, hanem az igazságról. Akadnak, akik a semmibe születtek, mások a mindenbe, s az elesett ember magától nem tud felállni. A gyermekek nyomora olyan seb a társadalom testén, ami mindenkinek fáj. És ha felnőnek?

Forrás: Somogyi Hírlap

Vissza kell adni az önbecsülést - 2016.05.19, Csütörtök

Összefogással, az önbecsülés erősítésével fel lehet zárkóztatni a mélyszegénységben élőket. Nem lehet azonban milliárdokat kidobni eredménytelen programokra - erről is beszélt Czibere Károly államtitkár szerdán Kaposváron. Az előadáson megtárgyalták az Idők jelei című vitaanyagot is, amelyet a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a Magyar Polgári Egyesület és a Professzorok Batthyány Köre közösen készített.

Vissza kell adni az önbecsülést Vissza kell adni az önbecsülést

Czibere Károly, államtitkár, EMMI

A magyar társadalom elfáradt, még egyszer nem lehet eladni neki azt, hogy roma felzárkóztatásra adjatok még 100 milliárdot és akkor, befejeztük. Nincs ilyen. Nincs több időnk sem és nincsen több lehetőségünk sem ilyesmire, mert akkor hiteltelenné válunk. Csak olyasmit lehet finanszírozni, ami eredményesnek bizonyul. Azt, hogy az elmúlt 3 évben a romák között a munkaszegénység 43 százalékról 27 százalékra esett ez kézzel fogható bizonyíték.

A jövőben csak olyan felzárkóztatási programokat szabad finanszírozni, amelyek egyértelműen eredményesek - emelte ki Czibere Károly Kaposváron. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a Magyar Polgári Egyesület és a Professzorok Batthyány Köre közösen készített vitaanyagot a magyar társadalmat sújtó legégetőbb problémákról, köztük a mélyszegénységről és népességfogyásról is. Erről is szó esett a szerdai fórumon.

Vecsei Miklós, alelnök, Magyar Máltai Szeretetszolgálat:

2050-ben jó esetben 8 millióan leszünk. A most megszülető gyerekek azok akkor lesznek 35 évesek. Erről nagyon kevesen beszélnek, hogy mondjuk egy cigány közösségben a 35 év alatt adott esetben 2 generáció megfordul. A nem cigány közösségekben 30-35 évesen szülnek nagyon sokan.

Többek között ezért is fontos, hogy a cigányokat minél hamarabb visszavezessék a munka világába. Ebben segít a közmunkaprogram, amely legtöbbször nemcsak megélhetést, hanem célt is ad a romáknak. A legnagyobb gond ugyanis éppen az, hogy a mélyszegénységben élők elvesztették az önbecsülésüket és céltalanok - tette hozzá Vecsei Miklós. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke kiemelte: ez a probléma pedig a többségi társadalmat is érinti.

Vecsei Miklós, alelnök, Magyar Máltai Szeretetszolgálat:

26 éve dolgozunk ezeken a területeken és azt látjuk, hogy több száz olyan település van, ahol az egész településnek sincsen már célja. A közösségek felborultak, a célok nem léteznek.

A felzárkóztatás alapja, hogy ennek a közösségnek és az embereknek újra célt adjanak, csak így tudnak ugyanis boldogulni az életben. Ebben pedig a kormánynak is fontos szerepe van- tette hozzá a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke - aki arról beszélt az ingyenes tankönyvellátását és gyermekétkeztetést is ennek a része. Ám ezenkívül is számos állami segítséget kapnak a rászorulók.

Czibere Károly, államtitkár, EMMI:

A kormány alapvetően eszközöket tud, programokat tud, ellátó rendszereket tud kialakítani, működtetni, felkínálni a helyi politikának, civileknek, egyházaknak, de kell a helyi vezetés, aki ezeket a lehetőségeket összeköti.

A szociális ügyekért és társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár hangsúlyozta: az egész társadalom közös érdeke, hogy a munka által megerősödjön az emberek önbecsülése. A kaposvári fórumon a szakemberek kiemelték: a politikai akarat kevés, a változáshoz az emberek megfelelő szemléletére is szükség van.

Forrás: Somogy TV

Állomások

Szervezők és támogatók