KESZ anyagfeldolgozás

Teremtett világ védelme, környezet

Dr. Náray-Szabó Gábor: Összefoglalva a szekción elhangzottakat, az látszik, hogy nagyon széles körű az érdeklődés a környezet- és teremtésvédelem iránt. Annak is tudatában vagyunk, hogy a kettő igen jelentős mértékben összefügg. Számos részprobléma is felmerült, amiket esetleg egy-egy KÉSZ-szervezet vagy aktivista elkezdhet gondozni, és szisztematikus és kitartó munkával bizonyosan eredményt tud vele elérni. Ma már több, ilyen szempontból sikeres szervezet is van.

Az egyik fontos téma volt a túlfogyasztás. Ennek egyik serkentője a rengeteg reklám. Sok esetben probléma van a fogyasztás rendes megszervezésével, túl sok a csomagolóanyag, feleslegesen vásárolunk dolgokat, sok mindent félig használtan eldobunk. Ennek kapcsán többen felvetették a tudatformálás jelentőségét, a gyerekeket, unokákat kell erre ránevelnünk. Ez a KÉSZ-nek egyik fontos feladata lehet.

A Kárpát-medence állapotával is sokat foglalkoztak a hozzászólások. Pl. az alföldi aszályok esete kapcsán felmerült, hogy fontos lenne szárazságtűrő növények kinemesítése. De erre sajnos egyelőre nem jut elég támogatás ? talán mert még nem elég szorongató a probléma? Felmerült általánosságban is a növénynemesítés és a GMO kérdése. Ezzel kapcsolatban többnyire a génmanipulált növények egészségkárosító hatásától félnek az emberek, pedig az igazi, súlyos problémát az jelenti, hogy az ilyen egyszerhasználatos vetőmagokat előállító néhány multinacionális cégnek lesz kiszolgáltatva a termelés.

Különböző helyi vagy személyes problémák is felmerültek, pl. a kutyák, macskák tartásával is foglalkoztunk. A kormányzat a választók igényeit nagy eséllyel figyelembe veszi, jogszabályba foglalja, ha megfelelő módon megfogalmazzuk a kéréseket, javaslatokat. Erre példa a kutyatartást szigorító jogszabály, amely elfogadása óta lényegesen kevesebb a baleset, a kutyatulajdonosok is jobban odafigyelnek a kutyák viselkedésére. Érkezett hozzászólás a zöld felületek növelésével kapcsolatban városban, városon kívül. Nem egyszerű a feladat, mert ez a törekvés a közlekedés és az autótulajdonosok igényeivel ellentétes (pl. parkolóhely vagy zöld felület?).

Széles körben foglalkoztatja az embereket a geotermikus energia kérdése is. Sajnos ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy csodát nem várhatunk, nem túl gazdaságos az ilyen jellegű beruházás. Ehhez a témához tartozik pl. az üvegházak fűtésére használt termálvíz visszasajtolásának problémája is, aminek kapcsán megint csak azt látjuk, hogy a gazdasági érdekek ütköznek a környezetvédelem érdekeivel. A víz Magyarországon mindenképpen egy meghatározó jelentőségű forrás, amire nagyon kell vigyázni.

Tanulni kell a régi idők tapasztalataiból, pl. a házépítésnél alkalmazhatnánk olyan technológiákat, amik régen már beváltak. Látjuk, hogy a rengeteg lakótelep energetikai szempontból milyen rosszul van megépítve. Ha az emberekben megvan a tudatosság, és ezt megfelelően ki is tudják fejezni, akkor ez előbb-utóbb meghozza az eredményeket a törvényhozás terén is.

Korrupció

Dr. Pálmai Tamás: A korrupciónak és ellentétének, az integritásnak a definiálása után megállapítottuk, hogy a korrupciós gyakorlat mellett van csalási, korlátozó és összejátszó gyakorlat is. Ezekre hoztunk történelmi példákat is.

Fontos különbség van a valós korrupció és a korrupciós kockázat között. Lehet, hogy egy országban a megvalósuló korrupció százalékos aránya nem magas, de a politikai manipuláció által, a média által gerjesztetten, vagy akár külföldi besegítéssel a korrupció lehetősége mégis magasnak tűnik. Pl. Magyarországon a valódi korrupció 40-50%, a korrupciós kockázat azonban akár 90-100%-osnak is mondható.

Ebben jelentős szerepe van a Transparency International felmérésének, amely 2015-ben Európában az utolsó előtti helyre tette hazánkat, ami azért némileg túlzás. A határon túliak véleménye szerint valós Románia utolsó helye a rangsorban. Szerbiában és Szlovákiában is hazánkhoz képest rosszabbul mennek a dolgok.

Elhangzott olyan vélemény is, hogy ez a korrupciós téma csak áltéma, amellyel nem kell foglalkozni, és a napirenden tartásának egyetlen célja, hogy foglalkozzunk vele, és lejárassa a kormányt. Korrupció viszont mindig is volt és mindig is lesz, együtt kell vele élni, és ha nem foglalkozunk vele, akkor ellep bennünket. Úgy kell foglalkozni a korrupcióval, hogy közben védjük azt, amit védeni kell, de mindig kimondjuk azt, ami a baj. Számos korrupcióellenes törvény és intézkedés született 2012 óta, az ÁSZ-on belül pedig egy szervezeti egység kizárólag ezzel foglalkozik a nap 24 órájában, de emellett a hétköznapokban a saját bőrünkön érezzük, hogy a közélet nem mentes a korrupciótól. Ezért, ahogy a többi 16 témakörben is elmondtuk, ezzel kapcsolatban is el kell mondanunk a véleményünket azoknak, akiket szeretünk, és akik jó irányba vezetnek minket, mert fontos, hogy tudják azt, hogy velünk a mindennapi életben mi történik.

Sajnos az önkormányzatoknál szinte minden pályázat és közbeszerzés esetén megkörnyékezik a döntéshozókat, hogy kedvező döntés esetén visszacsorgatnak nekik vagy az általuk kedvelt sportágba. Ennek ára azonban sokszor a gyengébb kivitelezés lesz (pl. vékonyabb aszfalt és keskenyebb út).

A korrupció megtörténik az oktatásban is, magyar és külföldi diákok esetén is egyaránt: sajnos ma Magyarországon lehet pénzért vizsgát és évfolyamot venni, diplomát szerezni. Ezért az oktatásban legalább akkora reformra van szükség, mint az egészségügyben.

A jogalkotás mellett az egyén felelőssége is fontos: egyénenként is nemet mondjunk, és szembeszálljunk a korrupcióval. Lelkiismereti probléma pl., hogy valaki odaadja-e a borítékot a kórházi orvosnak, ha az édesanyja élete forog kockán?

Ha a korrupciós kockázatot egy 1-5-ig terjedő skálán osztályozzuk (5: legrosszabb), akkor a közhangulat szerint közel vagyunk az ötöshöz. A felmérés is 4.44-et állapított meg, de a valós korrupció inkább ennek csak a felénél lehet.

Keresztény értelmiségiként, egyénileg és szervezetileg is, kötelességünk fellépni a korrupcióval szemben, és ha azt tapasztaljuk, hogy ez csak egy gerjesztett dolog, akkor azt is szóvá kell tennünk.

Migráció

Dr. Lakatos István: A migráció jelensége mindig is létezett. Az a folyamat, amit most látunk, nem migráció, hanem egy másik szót kellene rá találni. Használjuk a népvándorlás szót, itt elhangzott a honfoglalás kifejezés is, egy biztos, hogy a migráció kifejezés nem alkalmas ennek a jelenségnek a pontos megnevezésére.

Csoportosítottuk az elhangzott témákat: politikai, gazdasági, társadalmi, vallási, kulturális, biztonsági téren jelentkező problémákról esett szó. A hozzászólók többsége a biztonsági kockázatokat emelte ki, hiszen egy ellenőrizetlen tömegről van szó, nem tudjuk, hogy hova tartanak, mit akarnak csinálni, nem tudjuk őket ellenőrizni.

Megfogalmazódott, hogy Európa vak, nem akar látni, nem képes érzékelni, hogy mi történik. A liberalizmus káros hatását emelték ki a hozzászólók, történelmi példát is hozva: a Nyugat-Római Birodalom bukásakor szintén egy istentelen, hitehagyott, erkölcstelenségben tobzódó népet igázott le a vandál törzsek áradata.

Szóba került a demográfia. Az iszlám bevándorlók demográfiai jellemzői mások, mint az európaiaké, sokkal több a gyerekszületés. Ez a demográfiai változás azt eredményezheti, hogy kezdetben az önkormányzatokban kerülhetnek többségbe, onnan egyenes út vezet a parlamenti többséghez és a kormányzás átvételéhez. Ennek szintén az lehet a következménye, hogy a saját kultúrájukat tudják rákényszeríteni az európai országokra.

Nagyon nehéz megoldást találni a mostani folyamatra, hiszen nem tudjuk az okát. Nem tudjuk, ki irányítja, miért történnek ezek a folyamatok, honnan kapnak eszközöket, akik ide jönnek. A megoldás világpolitikai szinten képzelhető csak el, pl. Szíriában kell rendezni a helyzetet. Mi Magyarországon csak tüneti kezelést tudunk nyújtani, aminek egyik eleme a kerítés, de ez sem ad egy olyan megnyugtató megoldást, ami szükséges lenne ebben a helyzetben.

Ami nagyon érdekes felvetés volt, és inkább kérdést generál, hogy belső ellentmondás feszül a katolikus keresztény vezetők nyilatkozataiban (Ferenc pápa és magyar egyházi vezetők nyilatkozatait idézték). Többekben felmerült a kérdés, hogy most akkor mit tegyünk? Fogadjuk be a menekülteket a plébániára, ahogy Ferenc pápa ajánlotta? Ennek hatására belső ellentmondás alakul ki az emberekben is.

Elhangzott az is, hogy Európa újraevangelizációjához nagy segítség ez a mostani helyzet.

A fenntarthatóság kérdését is ki kell emelni. Európa egy olyan hamis életmódot közvetít a világ felé, ami nyilvánvalóan fenntarthatatlan. A bevándorló azt látja a tévében, hogy itt bármit megkaphat, bármit kidobhat, minden erőforrás korlátlanul a rendelkezésére áll, de amikor megérkezik, nem ezt kapja. Ami ma Európában megy, az biztos, hogy téves elképzelés.

A V4-eknek és a nyugat-balkáni országoknak a szerepe ebben a folyamatban mindenképpen pozitív, hiszen a nyugat-európai társadalmakhoz képest mi még őrizzük valamennyire a hagyományainkat, és ez nagy segítség ahhoz, hogy az iszlám világgal szemben valamiféle ellensúlyt képezzen.