Egészségügy

Székesfehérvár
2016. június 7.

Előadás

Előadók

Osztie Zoltán

Osztie Zoltán
Plébános, a KÉSZ elnöke

Kásler Miklós

Kásler Miklós
Főigazgató főorvos, tanszékvezető egyetemi tanár

Svébis Mihály

Svébis Mihály
A Magyar Kórházszövetség főigazgatója

Ónodi-Szűcs Zoltán

Ónodi-Szűcs Zoltán
Egészségügyért felelős államtitkár

Párkányi Tamás

Párkányi Tamás
A székesfehervári KÉSZ csoport elnöke

Párkányi Tamás, a székesfehérvári KÉSZ elnöke üdvözli a megjelenteket.

Osztie Zoltán, a KÉSZ elnöke bevezető előadásában elmondja, hogy a keresztény értelmiség 2015 második felében elérkezettnek látta az időt, hogy megszólaljon az élet közös nagy ügyeiben. Konstruktív, szolidáris kritikával kívánta kifejezni a véleményét, és megfogalmazni azt, amivel a keresztény értelmiség hozzá tud járulni az életünk jobbításához. Az Idők Jelei abba a gondolatsorba illeszkedik, amelyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia húsz éve megjelent „Igazságosabb és testvériesebb világot” c. körlevele, és a Professzorok Batthyányi Körének tíz éve kiadott Szent István-terve kezdett meg. A konstruktív kritika és vitairat folytatása a jelen konferenciasorozat. A vitaanyag megszólította az ifjúságot is, és feldolgozta a három társadalmi szervezet is. Az együttműködés tovább folytatódik, ősszel jelenik meg az Idők Jelei 2 füzet is, amely olyan új témákat fog tárgyalni, mint a korrupció, migráció, törvényalkotás, ifjúság.

Párkányi Tamás röviden ismerteti, hogy az Idők Jelei c. kiadványhoz milyen problémákat fogalmazott meg a székesfehérvári KÉSZ-csoport, külön is kiemelve az egészségügy kapcsán felvetett kérdéseket.

Kásler Miklós, főigazgató főorvos, tanszékvezető egyetemi tanár a magyar egészségügy jelenlegi állapotát összefoglaló előadásában elmondta, hogy a probléma megközelítése nyilván nem lehet más, mint az az érték, amelyet a kereszténység adott az emberiségnek. A kereszténység hozta létre azt az iskolarendszert és egészségügyi ellátórendszert, amelyről jelen pillanatban beszélünk. A kereszténységnek köszönhető, hogy kialakult a természettudományi kutatásokra épülő, ún. evidencián alapuló gyógyítás. Az egészségünket jelenleg nagyon sok minden veszélyezteti, ilyen például az öregedő társadalom, ill. az idősödő társadalom ellátásának költségei, a csökkenő számú járulékfizető, a csökkenő számú nemzet, önbizalom-vesztés. További probléma, hogy a lakosság fizetése alacsony, amit az egészségügyi dolgozók úgy élnek meg, hogy a társadalom erkölcsileg leértékelte a tevékenységüket. A terhek egyre növekszenek, a dolgozók pedig egyre fáradtabbak. Rendkívül nagy a szakadék a gazdasági finanszírozási lehetőségek-nehézségek, és a gyógyítás etikai kényszere között, és ez nem csak Magyarországra igaz, hanem a világ leggazdagabb államaiban is. A 2007-2008-as gazdasági válság évei alatt az egészségügy finanszírozása a GDP 4%-a alá csökkent. Vissza kell helyeznünk a szemléletünk középpontjába a testi és lelki harmónia megteremtését és fenntartását. A prevenció testi kondíciónak fenntartása rendkívül lényeges, az elmúlt néhány évben ebben kedvező törvények születtek, de nagyon lényeges, hogy kiiktassuk azokat a helyzeteket, amelyek károsan befolyásolják a mentális állapotunkat. Fontos a strukturális reformok végrehajtása, az egészségügyi, a szociális, a rehabilitációs és a hospice tevékenység szétválasztása, az ellátási kompetenciák és az ellátás folyamatának a pontos leírása, meghatározása és minőségellenőrzése. Lényeges a betegutak megfelelő kielemzése, hogy a beteget ott lássák el, ahol az ellátás feltételei adottak. Prioritás kell, legyen az egyenlőtlenség csökkentése, hogy a több száz milliárd forintos vidéki kórházfejlesztés után Budapesten is történjen fejlesztés. Az egészségügyet tervszerűen, a legfőbb érintettek, a betegek igényeinek megfelelően kell fejleszteni. Az országos egészségügyi intézeteket, mint a legmagasabb szintű kutató és gyógyító munkát végző, népegészségügyi betegségekkel foglalkozó intézményeket be kell vonni az oktatásba.

Svébis Mihály, a Magyar Kórházszövetség elnöke pozitívan értékeli a problémák keresztény gondolatok alapján való megközelítését, hogy nem úgy kezelik a kórházakat és az ellátást, mint egy hatalmas gyárat, ahol rendkívül sok embert darab-alapon látnak el. Ezt a megközelítést a fiatal kollégák felé is terjeszteni kellene, mert nem kerül pénzbe, hanem ez csupán minőség kérdése. Mindazonáltal, örömmel látja, hogy az egyetemről frissen kikerülő kollégák leülnek a beteg ágya szélére és beszélgetnek vele.

Ónodi-Szűcs Zoltán, egészségügyért felelős államtitkár szerint sajnos a mai ellátórendszer nem a betegek érdekeit szolgálja, hanem azt, hogy az intézmények önmagukat igazolják, és a fenntartásuk biztosítva legyen. Ezt támasztja alá például, ha megnézzük, hogy a kistérségekben egy lakos mennyi forrást fogyaszt el. A fekvőbetegellátásban két és fél-háromszoros a különbség az országon belül, a járóbetegellátásban pedig közel ötszörös, a krónikus ellátásban pedig nyolcszoros. Ezek a különbségek azonban nem magyarázhatók semmilyen szociális indokokkal, hanem az intézmények megpróbálják magukat fenntartani. Nagyon erősen szeretnénk végrehajtani a Budapest-projektet. Szeretnénk leválasztani a szociális ellátórendszert az egészségügyről, mert ma az utóbbi egy része szociális indokból végez szociális ellátást. Ezzel lényegében forrásokat vonunk el a tényleges egészségügyi ellátástól, mert az intézmény kénytelen labor-vizsgálatot elrendelni, vagy röntgent kérni, hogy igazolja a bent fekvés jogosultságát. Azt szeretnénk, hogy ez a fajta ellátás szűnjön meg az egészségügyön belül, és a következő 2-3 évben másfélszer nagyobb kapacitás épüljön ki a szociális ellátórendszerben ahhoz képest, mint ami az egészségügyben valaha is működött. Ha nem lépünk most, még időben, akkor 5-10 év múlva már nagyon késő lesz ezzel a kérdéssel foglalkozni. A kancellária-rendszerre azért van szükség, mert ma a döntések a kórházak falain belül történnek, ezért a kórházak saját érdekeit helyezik előtérbe, s nem a területükön élő lakosságét. Ezért szükség van egy külső grémiumra, szereplőre, akinek a felelőssége nem a kórház fenntartásában van, hanem a lakosság ellátásában. Az alapellátást meg kell reformálni. A várólisták vezetésének kezdetén 72 ezer volt a különböző várólistákon. Egy szigorú szabályozással, és nagyon kevés forrásbevonással sikerült elérnie, hogy ez ma országosan kevesebb, mint 34 ezer. Mérlegeljük, hogy ha az országban 200 ezer műtét zajlik, akkor a 34 ezer vajon sok-e vagy kevés. Nagyon kevés olyan ország van ugyanis Európában, ahol ennél rövidebbek a várólisták. Jövőre 162.5 milliárd forinttal költenek többet az egészségügyre mint idén. Ezért meg kell érteni a kormány álláspontját, hogy nem lehet egy év alatt behozni tizenöt év elmaradását. Ha a magyar dolgozók nem keresnek uniós szinten, akkor a járulékok sem lesznek uniós szintűek, ebből fakadóan az orvosoknak sem lehet uniós béreket fizetni. A cél, hogy a következő 2-3 év alatt elérjük a V4-ek, a lengyelek, szlovákok és csehek szintét.

A konferencia közönségkérdésekkel folytatódott, majd Párkányi Tamás zárszavával fejeződött be.

Képgaléria

Székesfehérvár Magazin

Meghallani az Idők jeleit

Forrás: szekesfehervar.hu

Fehérvár Tv

Forrás: fehervartv.hu

Állomások

Szervezők és támogatók